Zoknim csíkos, kockás, pöttyös,
térdig ér a szára,
égbe nyúló gólyalábon
de pompásan állna.
Tarka kalap a fejemre,
szalmából van fonva,
lehetne bár pipacsokból
egybekötve-bontva.
Szoknyám csupa rózsaszínből,
csordogáló málna,
megnyalja a száját mind, ki
megfordul utána.
Kipp-kopp, kipp-kopp, páros meggyszem,
tünemény-topánka,
talpa alatt minden fűszál
hajladozva állna.
Hajam mézszín, napfénykéve,
benne tenger-kékség,
álomhajón ringna rajta
pillangó-legénység.
Hangom kristály, hegyi csermely,
illanékony sóhaj,
ébreszt, ringat, körbeölel
cirógató szóval.
Ágyam puha paplanfelhő,
áttetsző a fényben,
ha így nézem: vattacukor,
ha úgy: füst a szélben.
Göndörödök, bodorodok,
virágszárnyon szállok,
csilingelve röpnek velem
pöttöm tündérlányok.
 |
| Illusztráció: Móricz Ildikó |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése