Sárkányháton utaztunk nyaralni.
Felkapaszkodtunk a fújtató, százszemű szörnyetegre,
hatalmas szárnya alá szuszakolták csomagjainkat.
Anya a fülembe duruzsolta, hogy ne féljek, nem éhes,
hiszen láthattam, hogy az óriáscumival megetették.
A felszállásnál mégis kitartóan bömbölt.
Az út felénél pedig rázni kezdett, be kellett kötnöm
a biztonsági övet, le ne hajítson a hátáról.
Amint földet értünk, megszelídült,
halkan sziszegett, pöfögött, és kiengedte a
bőröndjeinket. Vajon most merre
járhat?
Talán körülrepüli a Földet.
Eljöhetne megint, hogy magával vigyen -
már nem félnék kinyitni a szemem a felhők felett.
 |
| Illusztráció: Schmal Róza |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése