 |
| Varga Zsófi illusztrációja |
Bori, Bori elindult. Se nyomába, se léptébe.
Ment az ötágú fához, a sárga csillagrésbe. Bori, Bori felrepült a hegy feletti
kékre. A fák, akár a gyertyák, a lombok tűzben égtek. Jött az ősz, múlt a nyár,
szaladt a tavasz, hátha utolérhet. Fújt a felhő, fújt az éj, koptak a hidak, a
városi csendek. Marékba gyűlt a kő, a
tavakon levél tipegett. Vitte, hordta, repítette. Egy álmot, egy ígéretet, hogy
jövőre már jön a hat, jön a tíz, és egyszer majd hetven. Milyen lassú az idő,
ha múlik, milyen gyors, ha nem sietnél éppen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése