Sanyi te, jer ide - szólt Miklya Luzsányi Mónika, Smelka Sándor pedig jött, látott, játszott. Meg játszik. Meg játszani is fog. Üdv a klubban!
Rímkóci Bori:
Hogyan, mikor keveredtél az Író Cimborák közé?
Smelka Sándor: Tavaly
kaptam Miklya Luzsányi Mónitól egy e-mailt, hogy van még hely az Író Cimborák
első táborában. Azt válaszoltam, hogy nagyon szívesen mennék, de én még nem
írtam meséket. Móni válasza az volt, hogy majd a tábor után fogok. És igaza
lett.
R.B.: Mit jelent
számodra az, hogy az ÍC tagja vagy?
Sz.S.: A
szórakoztató irodalomból érkeztem, leginkább felnőtteknek írok rövidebb, könnyedebb
prózákat, humoreszkeket, melyek egy pécsi online újságban jelennek meg, így
számomra egyfajta kirándulást jelent ebben a műhelyben alkotni. Mindig úgy
képzeltem, hogy akkor kezd el meséket írni az ember, amikor gyereke születik,
vagy a munkája során napi kapcsolatban kerül a „célszemélyekkel”. Én nem vagyok
szülő, más gyerek sincs a közelemben (leszámítva a sérült gyerekeket, ami
kicsit más közeg), ezért kihívás is egyúttal a meseírás. Teljesen új világ ez
nekem, amit úgy próbálok belakni, hogy sokat olvasok, tanulok más cimbik
meséiből. Nagy-nagy megtiszteltetés számomra, hogy ilyen szerzőtársak közt
tanulhatok.
R.B.: Melyik
téma volt az elmúlt öt évben a kedvenced? Milyen projektet látnál szívesen?
Sz.S: Nincs nagy
múltam az Író Cimborák közt, de talán a 2016-os decemberi témát említeném meg,
hiszen ekkor írtam először mesét egy adott témában, adott határidőre „élesben”.
Egy karácsonyi színdarab volt a feladat, erre írtam egy mikulás mesét.
Hogy milyen projektötletem
lenne? Űrhajós téma volt már?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése