Interjú Korom Ildikóval és Korom Bálinttal

A sok tollforgató (aki, mint az interjúból kiderül, igazi emberből van), nagyon szeret barátkozni, és együtt csinálni dolgokat. Leginkább játszani, de beszélgetni, felolvasni, kiállítást vagy játszóházat szervezni (titokban néha sörözni is, de tényleg csak az, aki nagykorú), és a cimborák ezekben a tevékenységekben kitűnő társra találtak Korom Ildikó és Korom Bálint személyében.

Rímkóci Bori: Hogyan kerültél kapcsolatba az Író Cimborákkal?

Korom Ildikó: Utánam nyúlt a múltam... Egy kedves lány, akinek az esküvőjét szerveztem anno, összeboronált Mészöly Ágival, mivel szerinte mi jól tudnánk együtt dolgozni, bármit is jelentsen ez. Ha visszapörgetem az elmúlt pár évet, szerintem telibe talált a megérzésével, mert nagyon jól működtünk együtt a közös projektjeinkben.

Korom Bálint: Kicsi korom óta sok mesét, verset olvasott az anyukám, először azt gondoltam, távoli nénik és bácsik írták ezeket. De kiderült, hogy nem, mert anyukám révén, aki rendezvényszervezőként is dolgozott, találkoztam először Mészöly Ágival, utána pedig egyre több Író Cimborával, és kiderült, hogy ők is olyanok, mint a többi ember, csak ők írók.

R.B.: Elsősorban milyen jellegű (volt) az együttműködésetek?

K.I.: Elsősorban nagyon inspiráló, de aztán még sok más is, például ismerkedős, lelkesedős, szervezkedős, beszélgetős, tervezgetős, keret-kijelölős, tárgyalós, cipekedős, mesélős, együttnevetős, együttbosszankodós, egyhúronpendülős a kapcsolatunk. Jobbára múlt időben, mivel mostanában kevesebb az olyan jellegű megmozdulás, amikben részt vettem.

K.B.: Nem tartom magamat igazi írónak, se illusztrátornak, csak néha-néha bukkanok föl az Író Cimborák között. Leginkább akkor, ha felkérnek valamilyen írásra, egy mese vagy vers illusztrálására, vagy ha pályázatot hirdetnek gyerekeknek. Szóval az együttműködésünk mesebeli: egyszer volt, hol nem volt.

R.B.: Mit emelnél ki az elmúlt évek Író Cimborákhoz köthető eseményeiből?

K.I.: A kedvencem a Gyerekszigetre történt kiruccanásunk volt, ahol két napon át különböző kortárs irodalmi- és kézműves foglalkozásokat tartottunk. Az Író Cimborák felolvastak, beszélgettek a gyerekekkel és a szülőkkel, de volt koncert és mesetotó, közös játékok és meseszövés is. Sok pozitív visszajelzést kaptunk, örültek az irodalmi sátrunknak, és ez felemelő érzés volt!

K.B.: Az egyik kedvenc közös munkánk a Hét határon című kiállítás volt, ahol a ÍC-k külföldi illusztrátorok képeiből választhattak, és az adott képhez kellett mesét írniuk. Az én történetem címe Böhömke álma volt, egy elefántról és a barátairól szólt, és Marcela Calderón illusztrációjához készült.

A másik kedvenc együttműködésem az Író Cimborák sátra volt a Gyerekszigeten. Azért voltunk ott, hogy sok gyerekkel megismertessük a könyvek és a mesék szeretetét, és a fantázia birodalmát. Sokat meséltünk, közösen alkottunk és játszottunk, szerintem jól érezték magukat, akik eljöttek hozzánk.