Interjú Egri Mónikával

Az interjúk világnapján Bori egy rókarezervátumban találkozott Egri Mónika író-illusztrátorral, és ha a környezet meg a jeles nap nem varázsolta volna el teljesen, interjúalanya véresen komoly rajzai és válaszai teljesen levették a lábáról. Bori ennek örömére megalapította a világnapok világnapját.

Rímkóci Bori: Hogyan, mikor keveredtél az Író Cimborák közé?

Egri Mónika: Mint rajzolót, legelőször Bertóti Johanna: A pillanat című meséjéhez kértetek fel először. Az első mesémet pedig a Hét határon Nemzetközi Meseprojekt-hez írtam, Anne Pikkov rajzához kanyarintottam egy rémmesét. Na jó, nem is volt annyira félelmetes.

R.B.: Mit jelent számodra a közös munka?

E.M.: Nagyon is sokat jelent számomra, hogy egyszerre lehetek rajzoló és író cimbi is. Be kell valljam, ezen kívül viszont nem sok mindenhez értek az életben. (Van, aki szerint ezekhez sem.)

Azt gondolom, ez a blog nagyszerű felület a bemutatkozásra, közös játékra. Igen megtisztelő, hogy a mai kortárs irodalom meghatározó alkotóinak írásai között megbújhatnak az én szerzeményeim is.  

R.B.: Milyen projektet látnál szívesen?

E.M.: Szeretem azokat a feladatokat, amik jól megmozgatják az agytekervényeket. Például ha adott témakörhöz kell írni, vagy folytatni kell egy elkezdett mesét. Mint például ez a jubileumi feladat. Nem szándékos tőlem, de folyton elkomolytalankodom a dolgaimat. Valahogy nem sikerül bölcsességeket átadnom (ne járjunk utána, vajon miért nem), de sokszor az is elég, ha csak jól akarjuk érezni magunkat olvasás közben. Valahogy úgy vagyok vele, hogy ha én jól szórakozom, míg írok, akkor biztosan azok is, akik olvasnak. Úgyhogy bármi olyan projekt jöhet, amibe belefér a komolytalanság, a rajzokba meg a plüsshumor, vonalvicc.