A kötöttség nélküli játék remek, de amikor az ember tele van határidős feladatokkal, pont ez nem mindig fér bele az időbe. Pap Kata az az illusztrátor, akire minden témánál, minden körülmények között számíthatunk. Bori jó alaposan kifaggatta, vajon ő hogyan gondolkodik erről az együttműködésről.
Rímkóci Bori:
Hogyan, mikor keveredtél az Író Cimborák közé?
Pap Kata: Ó,
hát már magam se tudom. Még az elején valahogyan.
R.B.: Mit jelent
számodra a közös munka?
P.K.: Rohanok
mindig. Hajtom a kölyköket, érjünk már oda legalább egyszer utolsóelőttiként!
Omlik a háztartás, szétterjednek a tárgyak a házban, sosincs rend. Sosincs idő.
Jön egy email – Író Cimbiktől felkérés. Nem olvasom el, mert tutira kedvet
kapok, márpedig most tényleg nem fér bele. Na jó, csak belenézek, miről van
szó...
...Oké, jövő
keddre meglesz.
R.B.: Melyik
téma volt az elmúlt öt évben a kedvenced?
P.K.: Minden
téma másként volt nagyon jó. Szerettem a hosszú lánc-játékokat, amiken lehetett
izgulni, mi lesz a vége. Sok olyan vers volt, ami nagyon megérintett. Alapvetően
szuper a kötöttségek nélküli illusztrálás, hiszen itt minden alkotó teljesen
szabad kezet kap. Erre egy illusztrátornak ritkán van lehetősége.
A
legemlékezetesebb közös munka talán az volt, amikor Magolcsay Nagy Gábor hangélményéhez készíthettem illusztrációt, ő pedig egy régi, számomra nagyon
kedves rajzomat vette körbe hangokkal. Egészen új dimenziója volt ez az
illusztrálásnak. Nagyon élveztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése