Interjú Böszörményi Gyulával

Bori szeret hosszú, kalandos könyvekben elmerülni. Igaz, hogy olvasni még nem tud, de lenyűgözi az a rengeteg betű. Bár a B-betűt már felismeri, és a hosszú könyvekben sok B-betűt találni. Egyes könyveknek még az elején is van. Például Böszörményi Gyula könyvein biztosan. Így Bori most neki tette fel a szokásos kérdéseit.

Rímkóci Bori: Mikor, hogyan kerültél kapcsolatba az Író Cimborákkal?

Böszörményi Gyula: Őszintén szólva már nem emlékszem. Valamikor a kezdetek kezdetén hívott meg valaki és én elfogadtam.

R.B.: Mit jelent számodra az, hogy az ÍC tagja vagy?

B.Gy.: Érdekes figyelni, ahogy a műhelymunka alakul. Az írás magányos tevékenység, az ÍC-nél viszont az alkotók rendre egy közös cél felé törekszenek, összedolgoznak és ez jó.

R.B.: Melyik téma volt az elmúlt öt évben a kedvenced? Milyen projektet látnál szívesen?

B.Gy.: A kedvencem az volt, amikor külföldi grafikusok munkáihoz kellett mesét, verset írni. Új projekt? Talán egyes tematikák feldolgozása, pl. szerelem, barátság, harag, várakozás, remény – mit írnának ma ezekről az alkotók mesében, versben?