Interjú Hevesi Marival

Amikor elkezdtük a blogot szerkeszteni, nem is álmodtunk róla, hogy ilyen széles közönségünk lesz. Élveztük egymás társaságát, a születő írásokat, formálódó barátságokat. Aztán jöttek az olvasói visszajelzések, majd az iskolák, könyvtárak is elkezdtek figyelni bennünket. Megerősítést adtak, hogy a mi játékunk számukra hasznos, fontos, és nem csak örömet okozunk, de az oktatásban, iskolai rendezvényeken is számítanak ránk. Rímkóci Bori most Hevesi Marit, a Gyöngyösi Kálváriaparti Sport- és Általános Iskola könyvtárosát kérdezi.

Rímkóci Bori: Hogyan kerültél kapcsolatba az Író Cimborákkal?

Hevesi Mari: Nyulász Péterrel, Lackfi Jánossal, Miklya Zsolttal, Kiss Ottóval már korábban megismertük egymást a Költögető blog kapcsán. Azután lelkes olvasójává váltunk az Író Cimborák blogjának, részt vettünk a rajzpályázatokon, és egyszer egy budapesti felolvasóestjükön is.

R.B.: Elsősorban milyen jellegű az együttműködésetek?

H.M.: A gyerekeknek és nekem mint a kortárs irodalmat szerető könyvtáros pedagógusnak olyanok, mint az igazi barátok: figyelnek ránk, kíváncsiak ránk, komolyan vesznek bennünket, érdek nélkül segítenek, ha kérünk valamit. Aktívan tesznek azért, hogy a célközönség – a gyerekek – megismerjék és megszeressék a kortárs gyerekirodalmat. A rajzpályázatok résztvevőit nemcsak könyvekkel ajándékozták meg, hanem a rajzok által ihletett alkotásokkal is. Az iskolai műsorokhoz és a Költögető bloghoz mindig önzetlenül adták a nevüket és a műveiket, sőt meghívásunkra személyesen is eljöttek az iskolánkba. Mészöly Ági kétszer is tartott rendhagyó irodalomórákat nálunk, másodszor Békés Mártával együtt. Az Író Cimborák blog tematikája is olyan, hogy az írásművek iskolai felhasználását szem előtt tartja. Például minden ősszel visszatér az iskola témája, de a legutóbbi karácsonyi írások is ezt célozzák.

R.B.: Mit emelnél ki az elmúlt évek Író Cimborákhoz köthető eseményeiből?

H.M.: Mindenekelőtt az Író Cimborák gyerekrajz pályázatait, a beküldött rajzok további életét a blogon, a belőlük szervezett kiállításokat. De nagyon tetszett az együtt alkotás a középiskolásokkal (Szószerelő), az együtt alkotások a többi Író Cimborával (Mesehajtogató), vagy a Weöres Sándor és Nemes Nagy Ágnes művei ihlette alkotások a Rongyszőnyeg, UJJÉ!-vi mesék, Aranyecset című témák alatt.

Kiemelném még azt, ahogyan az Író Cimborák egymást szeretik, és egymás munkáit megbecsülik, értékelik. Ez derül ki a könyvajánlásokból és a Faggatóból. Olyanok, mint az igazi gyerekek: szeretnek játszani, örülni, viccelődni, barátkozni, és bátran új dolgokba belevágni. És ez – az eltelt évek bizonyítják – egyre jobban megy nekik!