Nagy Izabella: A réten

Az első szülinapi asztal körül még csak páran ültünk. De az ajtón gyakran kopogtatnak, hogy szeretnének bejönni és játszani velünk. Közösségünk egyre gyarapszik, érdemes szétnézni az alkotói galériában is, ami szintén egyre bővül, bár korántsem teljes. Egyik legújabb tagunk Nagy Izabella, illusztrátor párja pedig Baracsi Gabriella, aki már számtalan csodás képet ajándékozott nekünk.

Baracsi Gabriella illusztrációja

ott álldigált a pitypang a réten

bólogatta nagy fejét

keresve azt ki gyertyaként elfújná

koronaékszeréről

az elmúló varázst

hogy továbbrepülve a szél hátán

újrateremtse

önmagában a nagy világot --

s te kisleány mezítlábaddal

tapodod a rét füvét

lehasalsz katicát szemlélni

szép szemeiddel

ötévesen

heversz sárga szőnyegen

orrodat belém bújtatod

prüszkölsz s kacagsz

jó nagyot

mikor

tovarepülök a szél hátán

ezerfelé

viszem illatod --

Interjú Dávid Ádámmal

Kiugrasztottuk a cimborákat a bokorból. Tehettünk volna pókot is a nyakukba, de inkább szelídebb módszerhez folyamodtunk: Rímkóci Bori nevében Mészöly Ági cimboránk tette fel nekik a legfontosabb kérdéseket. Már csak azt lenne jó tudni, vajon Dávid Ádám fél-e a pókoktól?

Rimkóci Bori: Hogyan, mikor keveredtél az Író Cimborák közé?

Dávid Ádám: Elirigyeltem az Illusztrátor Pajtásoktól, hogy teljesen alulról szerveződve, baráti alapon tudnak hétről hétre játszani, és gondoltam, én is írok egy e-mailt azoknak az íróknak, költőknek, akiknek érzésem szerint fontos a gyerekirodalom és a közös játék. Előtte beszélgettem, egyeztettem Finy Petrával és Lackfi Jánossal a hogyanról és mikéntről, és kértem tőlük is kontaktokat. Azt remélni sem mertem, hogy öt évvel később ezzé a szerteágazó, burjánzó  faóriássá válik az első üzenettel elvetett mag.
  

R.B.: Mit jelent számodra az, hogy az IC tagja vagy?

D.Á.: Az első hónapokban a játékszabályok fokozatos kialakításának izgalmát jelentette, majd ahogy összeállt a havi témák rendszere, maradt a játék öröme, és az új meg új szerzők csatlakozása felett érzett öröm. Sajnos az utóbbi időben jóval kevesebb energiát tudok beadni a közösbe, de mindig nagy élvezettel olvasom a bejegyzéseket, és azért el-elcsábulok egy-egy olyan témánál, ami különösen megérint. Ha pedig kiállításunk vagy más eseményünk van, igyekszem mindig jelen lenni, és találkozni a Cimborákkal.

R.B.: Melyik téma volt az elmúlt öt évben a kedvenced? Milyen projektet látnál szívesen?

D.Á.: Az első igazán közösen véghezvitt játék, a 2012 júniusában megszületett Kalózmese  maradt máig a kedvencem. Miklya Zsolt ötletére folytatásos történetet írtunk, ahol a VAKÁCIÓ betűivel kellett kezdeni az egyes részeket. Nekem maradt a „V”, így rám hárult a megtisztelő (és nem éppen egyszerű) feladat, hogy a többiek ötleteiből építkezve elvarrjam a szálakat. Nagyon örülök, hogy az ötödik születésnap alkalmából ezúttal én kezdhetem a jublileumi mesét, és a vállalkozó kedvű Cimborák folytathatják majd a sort. Még legalább ötven évre elegendő közös játékot kívánok magunknak!

Miklya Zsolt: Világlátó Bori

Különös együttműködés ez a mai: Miklya Zsolt, az egyik legrégibb Cimbora és Korom Bálint közös alkotását nyújtjuk át. Zsolt sokszor indított már el bennünket a képzeletbeli utazásainkon, és most is az ő versével kezdjük a kalandozást a jubileumi versfelhőben. Bálint hol íróként, hol illusztrátorként, de leginkább gyerekként van velünk, szinte a kezdetektől. Neki, általa, vele vagyunk Cimborák.

Korom Bálint illusztrációja

Bori lány egyéves korában elindult

a szoba sarkába.

Bori lány kétéves korában megkapta:

vigyázzon magára.

Bori hároméves korában rájött, még

sok mindent nem látott.

Bori már négyéves volt, mikor elindult,

látni a világot.

Bori a városban annyi mindent látott,

hogy közben eltévedt.

– Városban sétálni egyedül? Borbála,

várjál még húsz évet!

– Könnyű azt mondani! – forgatta magában

a könnyű tanácsot.

– Megyek az erdőbe. Világot arra is

eleget találok.

Bori lány ötéves korában elindult

az erdő sarkába.

Nem félt, hogy egyedül. Tudta, hogy nem érnek

úgysem a nyomába.

Részlet Bálint rajzából

Miklya Luzsányi Mónika: Bori három kívánsága. Vagyis négy

Ünnep van. Ma ünnepeljük a magyar kultúra napját, annak emlékére, hogy ezen a napon fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnuszt. Ezt a napot 1989 óta ünnepeljük, és ezen az első ünnepnapon, 1989 január 22-én halt meg Weöres Sándor. Mi csak ötévesek vagyunk, de ma ünnepeljük a születésnapunkat. Egy ötévesnek ilyenkor fordul a világ. Belesimulva a nagy elődök komoly ünnepébe, örömre hívunk benneteket a következő hónapokban Rímkóci Borival és az Író Cimborákkal. Az első bejegyzésben három cimbora is jelen lesz. A mese elejét Dávid Ádám írta, a történetet Miklya Luzsányi Mónika folytatta, az illusztrációkat pedig Holló Anna készítette.

Holló Anna illusztrációival

Bori volt a Rímkóci család legkisebb lánya. Három nővér és egy báty mellett bizony nem volt könnyű boldogulnia. Szerették ugyan a testvérei, persze hogy szerették, de beteg szüleik ápolása mellett alig-alig jutott rá idejük, hogy játsszanak vele. Jóval idősebbek is voltak Borinál, nem igazán volt türelmük hozzá. Még a születésnapjáról is mindig megfeledkeztek. Az első években csak sejtette a kislány, hogy valami különleges élményből marad ki, és torkaszakadtából bömbölt reggeltől estig, mikor eljött a nagy nap. Később vágyakozva figyelte, hogy a többieknek a születésnapjukon torta jár ajándékokkal, neki meg még a fülét se húzza meg senki, ha eljön január huszonkettedike. Aztán az ötödik születésnapján Bori kipattant az ágyból, és ahogy felöltözött, a lába ellenállhatatlan erővel vinni kezdte az erdei út felé. A kis Rímkóci érezte, hogy vár rá valahol a világ eldugott pontján egy cimbora, aki enyhíteni tudná a magányát, és talán a születésnapjáról sem feledkezne meg.

Levél a sarokból

Bódi Kati pókja

Kedves Író Cimborák!

Látunk ám benneteket. A számítógépetek, a papírlapok fölött görnyedve. Lázasan szervezkedve, alkotva. Eléggé szeretjük ezt az állapotot, mert közben teliszőhetjük a lakásotokat a hálóinkkal. Ráadásul azzal sem foglalkoztok, hogy lecsapjátok a muslincákat. Lusta gazda + nagyobb háló = jóllakás. Ebben a téli zimankóban ez az egyetlen esély a túlélésre.
Ha már ilyen jófejek vagytok, hadd emlékeztessünk benneteket: elfelejtettétek megosztani az olvasókkal, mi lesz a jubileumi hónapok témája. Ja, hogy nincs időtök ilyenekkel vacakolni? Akkor eláruljuk mi, jó?
Szülinapi meséket és verseket szőtök majd egy kislányról, Rimkóci Boriról. Minden mese ugyanúgy kezdődik majd, ahogy a pókhálónk is, egy apró, finom kis szállal. Ezt szövi ki így, ki úgy.
Aztán interjúkat is közöltök majd, megszólalnak régi és új tagjai a közösségnek, betűvetők és képírók, szerkesztők, barátok, könyvtárosok. A facebook oldalon is jelen lesztek, ott kedves, régi bejegyzéseket fogtok megosztani, meg valami játék is jár a fejetekben. Ha titokban akarjátok mindezt tartani, akkor tessék csak, nem kotyogunk bele, de ha mégsem, akkor lőjétek ki ezt a levelet a blogra.

Szeretettel:

A sarki pókok

ÖT

Kedves Olvasóink, Barátaink, Alkotótársaink és pókjaink a sarokban,
    
elég sok ideje már, hogy csak játszunk és játszunk az orrotok előtt, elétek szórjuk a verseinket, meséinket, rajzainkat és egyéb őrültségeinket, blogot szerkesztünk, kiállítást, pályázatot és felolvasást szervezünk, emellett időnk sincs autót mosni, lakást festeni, költözni, lepókhálózni a sarkokat. Most itt az ideje, hogy megálljunk, és abbahagyjuk.

Nem a játszást és játszást, elétek szórást, szerkesztést és szervezést, se az autómosást, lakásfestést, költözést és pókhálózást (ezeket ugyebár el se kezdtük), hanem a hétköznapokat.

Január 22-én ünnepeljük az ötödik születésnapunkat. Ötévesen igen nagyravágyó az ember, ezért jó sokáig fogjuk ünnepelni. Versekkel, mesékkel, rajzokkal és egyéb őrültségekkel.
    
Szeretettel várunk benneteket:

Író Cimborák
    
A születésnapi ünnepség szervezői: Bódi Kati, Majoros Nóra, Mészöly Ágnes, Szabó Imola Julianna és Rét Viki, meg az életben maradt pókok.