(Ki)köszöntő

Kedves Olvasóink,

A karácsonyi szövegek sorozatát ezzel a bejegyzéssel zárjuk. Az ünnep azonban még tart, így hát nagyon szép napokat kívánunk nektek, áldott karácsonyt és vidám, élményekben gazdag új évet.

Köszönjük, hogy ebben a hónapban illetve ebben az évben velünk tartottatok. Visszavárunk benneteket jövőre is.

üdvözlettel,

Bertóti Johanna és Kiss Lehel témafelelősök

Ökrös Kyra rajza (EmArt Műhely, Szabadka)

Mészöly Ágnes: Angyalmese

Horváth Réka rajza (J. J. Zmaj Általános Iskola, Szabadka)

– Végre elindultak! A végén még lekésik a Betlehemet! – tette be Anya hatalmas sóhajtással a kertkaput Nagypapa és a két gyerek, Márk és Mirella után. Aztán dideregve visszaszaladt a házba. Az ajtó előtt gondosan letopogta a cipőjéről a havat, nehogy összemaszatolja az Ünnep tiszteletére csillogó-villogó lakást.

A nappaliban Apa már felállította a hatalmas, harsogó-zöld fenyőt. Anya a kamra mélyéről fakó, jellegtelen papundekli dobozt bányászott elő. Letette az ebédlőasztal közepére, letörölgette a port a tetejéről, aztán óvatosan kinyitotta.

A dobozban kristályfényű üveggömbök, édességet rejtő kicsiny masnik – a zselés meg a karamellás szaloncukor –, és ezer színben pompázó karácsonyfadíszek rejtőzködtek. Anya és Apa egyenként felaggatta mindet a fára, s mikor a csúcsdísz is a helyére került, elégedett, huncut mosollyal néztek össze.

Tóth Ágnes: Hívjatok a nulla-kettőn! (2. rész)

Kávai Renáta rajza (J. J. Zmaj Általános Iskola, Szabadka)

Második jelenet

Sósék otthona. Ugyanaz a nappali szoba. Közepes nagyságú, gyéren díszített fenyőfa áll az ablak előtt. Alig pár szem cukor van rajta. Az asztal a szoba közepére van húzva. Tálban piros almák, sütemény, egy üveg bor, ásványvíz, poharak. Tányérok. Vacsora után vannak. Asztal körül ül a család, kivéve nagytatát. Sütit eszegetnek. Apa balról, anya jobbról. Két gyerek egymás mellett, szemben a nézőtérrel. Nagytata a kanapén ül, térdén szalvéta, kezében kistányér, süteményt majszol. Amálka egy füzetbe írogat elfordulva Pistikétől, hogy az ne lássa, mit körmöl, de aki mégis bele-beleles a füzetbe. Igazság Tündér a kanapén ül az öreg mellett, a nagytata tányérjáról csipeget egy-egy falatka tésztát, nyalogatja az ujjacskáit. 

Tóth Ágnes: Hívjatok a nulla-kettőn! (1. rész)

Vidám kis színdarab egy karácsonyi készülődésről

Időtartam: kb. 40 perc.

Köteles Anna rajza (EmArt Műhely, Szabadka)

A Sós család karácsonyi készülődését láthatjuk, ahol három generáció él együtt: apa, anya, nagytata és gyerekek. A lány 12 éves, a fiú 14.

A darab „láthatatlan” főszereplője az Igazság tündérke, aki nem tűri a hazugságot, a csúnya szavakat, a konfliktust, és az a hivatása, hogy az ilyen problémás családoknál rendet teremtsen.

Szereplők:

Igazság tündérke, ő végig láthatatlan a szereplők számára, csak a nézők látják. 6-7 év körüli gyermek nagyságú. Haja kék és göndör, homlokán csillag, szeme nagy, szája mosolygós. Két oldalt az arcán egy-egy piros pötty. Sötétkék trikóján elöl félhold és pár csillag. Sötétkék buggyos nadrágján csillagok, ezüst csatos kék cipőcskében van. Hátán szitakötő szárnyacska. Nyakába akasztva aranyozott dobocska. Kezében aranyozott varázsbotocska, egyben dobverő.

Apuka – 40 éves, szemüveges. Újságíró és irodalomkritikus. A szigorúság és a becsületesség mintaképe.

Anyuka – 38 éves tanárnő. Kék babos kötényben, babos kendőben végzi a házimunkát. Konfliktusmegoldó személyiség.

Nagytata – 75 éves, görnyedt, ősz bácsi tréning ruhában, bottal a kezében. Nehezen mozog a reumája miatt. Kicsit infantilis, de mindig fején találja a szöget.

Amálka – 12 éves bakfis. Lírai, romantikus alkat. Verseket ír titokban. A füzete állandóan nála van.

Pistike – 14 éves kamasz. Vagánykodó, hazudozó, lázadó rocker. Fekete haja tüskésen meredezik a fején. Fekete farmerben van, fekete trikóján halálfej. Kezén fekete szegecses csuklóvédő.

3 manó – fekete trikóban, nadrágban, hogy a sötétben szinte láthatatlanok legyenek.

Lackfi János: Hajdani ringató

Horvát Brigitta rajza (EmArt Műhely, Szabadka)

Kicsi kézben a nagyvilág,

Kicsi kézben a nagyvilág,
Bárány szuszog, jászol zizeg,
Fütyül
fülünkbe jó hideg!

Három bölcs messzi útra kél,
Három bölcs messzi útra kél,

Arany, tömjén minek a kisgyereknek,
Jobb tán a semminél.

Várfalvy Emőke írásai

Sebők Csáki Tiána rajza (EmArt Műhely, Szabadka)

Angyal a cipősdobozban

Egy aprócska angyal egy reggel arra ébredt, hogy sűrű sötétség veszi körül, és mozdulni sem tud.

– Vajon mi történhetett velem, míg aludtam? – töprengett, és elkezdett tapogatózni maga körül.

Ahogy a nagy szorosságban sikerült a kezecskéjét kicsit kinyújtania, úgy érezte, mintha valakinek a lábát fogná meg.

– Hé, te meg mit akarsz a lábammal? – mordult rá egy hang a sötétből.

– Én semmit, csak tapogatózom, mert nem tudom, hogy hol vagyok és... – kezdett bele az angyalka a mentegetőzésbe, de a morgó hang félbeszakította.

– Mi az, hogy nem tudod, hogy hol vagy?! – Majd kicsit megenyhültebben hozzátette: – Itt vagy a dobozban.

Hétvári Andrea: Karácsonyi ének

Pesti Csenge rajza (EmArt Műhely, Szabadka)

Hullócsillag citerál

gyöngyvirágos égen.

Azt meséli, megszületett,

akit vártunk régen.

Megszületett a jóság,

szeretgetős béke,

búzavirág mosolyú

földnek ékessége.

Miklya Zsolt: Karácsonyi örömhír őrangyaloknak

Somogyi Dóra rajza (EmArt Műhely, Szabadka)

Őrangyalszoba. A szolgálatos őrangyalok sorakoznak, elöljárójuk: Gerbera Főangyal kihallgatást tart.

GERBERA FŐANGYAL: Őrangyalok, sorakozó! Nos, angyalkáim, jelentést kérek. Hogy fogadták védenceink Király urunk ajándékát?

ŐRANGYALOK: Hát... ööö... izé... szóval...

GERBERA FŐANGYAL: Micsoda? Hát nem megmondtam, hogy óvatosabban, ha kell, cseppenként adagoljátok azt a mézet?

BORÓKA: De mi...

GERBERA FŐANGYAL: Nem feleselni, lenyalni inkább a szájad szélét! Boróka angyal, innen is látszik, hogy csillog. Szóval megdézsmáltad a mézet, amit az embereknek tartogattunk?!

BORÓKA: Hát, izé… mizé...

GERBERA FŐANGYAL: És te, Szömörce angyal?

SZÖMÖRCE: Nos, hát hogy is mondjam, nyam, nyam...

GERBERA FŐANGYAL: És Fülőke?

FÜLŐKE: Én csupa fül vagyok...

Demény Péter: Karácsonyi dal

Szabó Alex rajza (J. J. Zmaj Általános Iskola, Szabadka)

Jön a hó, megy a hó,

az angyalok glédában állnak,

szaloncukor a szó,

a karácsony kiált utánad.

Jön a hó, megy a hó,

a télapó szánja már előállt.

A szívben fodrozódik a tó,

a jegén rénszarvas tört át.

Méhes Károly: Ki mit kap karácsonyra?

– A. A. Milne nyomán –

Köteles Éva rajza (EmArt Műhely, Szabadka) 

Malacka tovább lustálkodott, mint tervezte, de aztán feltápászkodott, mert már nem halogathatta tovább, hogy karácsony előtt rendet rakjon abban a disznóólban, amit a házikójának nevezett. Egy baj volt csak: kedve nem nagyon volt hozzá, ezért elhatározta, hogy áthívja Mackót, aki, ha nem is segít kézzelfoghatóan, de biztosan kitalál valami jó kis Karácsony Előtti Takarító Dalt, és úgy majd vidáman megy a munka.

De Micimackó a telefonhívásra a füle botját sem mozgatta. Malacka pedig egyre inkább úgy érezte, hogy egyedül képtelen nekikezdeni a munkának. Átballagott hát a Mackó odújához, és csodálkozva tapasztalta, hogy otthon leli, még csak nem is aludt.

– Ne mondd, hogy nem hallottál semmit! Három menetet is végigcsöngettem!

Antal Judit: Karácsonykor; Tóth Ágnes: Karácsonyi ragyogás

Kovács Szuzana rajza (J. J. Zmaj Általános Iskola, Szabadka)

Antal Judit: Karácsonykor

Hópihe csöndje száll a világra,
Pislog a gyertya ünnepi lángja.
Cseppen a cseppje csendben a szélén,
Csordul a létnek vészmeredélyén.

Méz viaszából moccan a lelkem,
Csillagokat szór, füstruha lebben.
Gyorsul a lépte, perdül a táncba,
Rázza a felhőt, úgy szaporázza.

Méhes Károly: Spenót találkozása a Mikulással

Kujundzsity Tifani rajza (J. J. Zmaj Általános Iskola, Szabadka)

            
            Aztán megjött a tél. 

Egy csípős, ám derült napon Spenót kutyus lélekszakadva rontott oda kerítéshez, hogy a maradék, deres fű között mélán kaparászó Papucsot fellármázza.

– Jaj, jaj, jaj, jaj!

– No, mi bajod már megint?

– Ott, ott, ott! Kint az úton!

– Mi van ott?

– Jön valaki, vau-vau-vau!

– Hát aztán, ilyesmivel zavarsz?

– De… ez nagyon-nagyon furcsa bácsi! Hosszú fehér szakálla van, és teljesen piros ruhát hord, ami leér a földig!

Smelka Sándor: A Mikulás és a város legrosszabb gyereke

Ivankov Lilla rajza (J. J. Zmaj Általános Iskola, Szabadka)

A Mikulás háza az emberektől távol, a réteken és a havas fenyőkön túl, egészen fent, a hegy csúcsán épült, ahol csak az állatok járnak. Nagy élet van ebben a házban: manók népes serege sürög-forog a labirintusszerű folyosókon és a műhelyekben, mert itt egész évben arra készülnek, hogy decemberben felpattanhasson a szánjára a Mikulás, és elvigye az ajándékokat a gyerekeknek.

Egyik évben, a nagy nap estéjén a manók szokatlanul nyugtalanok voltak. Szerették volna, ha minden jól megy, de valahogy mégiscsak beütött a ménkű, vagy ahogy a manók mondani szokták: paprika került a kuglófba, vagy ahogy a Mikulás fogalmaz: elgurult a masni. Történt ugyanis, hogy mikor a Mikulás beöltözött, nem találta a sapkáját. Kereste az ágy alatt, a szekrény mélyén, a ruhájának zsebeiben, de nem volt sehol. Hamarosan az egész Mikulás-lak a sapkát kereste, a manók fel-alá futkároztak, közben próbálták kitalálni, hol lehet a vörös fejfedő.

Kiss Lehel versei

Jánosics Réka rajza (EmArt Műhely, Szabadka)

Csodálattal nézlek

Csodálattal nézlek,

Szegény, kicsi vendég;

Csöndes álmod fölött

Pásztor dala lennék;

Lennék mécs világa

Kemény jászolágynál,

Takaród is lennék,

Vacogva ha fáznál.

Nagy Izabella: A fogadósné éjszakája

Jurcsák Nikolett rajza (EmArt Műhely, Szabadka)

A fogadósné csak sopánkodik

jajgat férjének feszt

nincs még egy szoba

egy luk

amiből ma éjjel

szállás lehet.

A fogadósné számlálja magában

férjének szüttyőjébe rejtett

csilingelő

bizsergető

majd elköltenivaló

érméit.

Kiss Ottó: Jönnek a királyok

Kiss Enikő rajza (EmArt Műhely, Szabadka)

Ti szegény kukázók,

hogy vagytok, hogy vagytok!?

Köszönjük, megvagyunk,

köszönjük, megvagyunk!

Nem fáztok, kukázók?

Rettentő hideg van!

Nem fázunk, nem fázunk,

éppen csak didergünk,

van nekünk kabátunk,

az éjjel pihentünk.

Zágoni Balázs: Az Angyal tanítványa

Dékány Máté rajza (J. J. Zmaj Általános Iskola, Szabadka)

Barni írt egy levelet az Angyalnak, és kitette az ablakba. Nem is lett volna ebben semmi meglepő, ha mindez nem egy meleg szeptemberi napon, egy héttel iskolakezdés után történik.

– Még messze van karácsony – mondta Anya meglepetten.

– Még... – Apa egy kicsit számolgatott fejben, aztán legyintett – ...még nagyon sokat kell aludni, amíg jön az Angyal.

– Kiszámoltam, Apa, pontosan százkettőt – vágta rá Barni.

– Akkor miért írtál neki ilyen hamar levelet? – kérdezte Apa.

– Ha meggondolod magad addig, mi lesz? – toldotta meg Anya.

– Be kell bizonyítanom, hogy létezik Angyal – mondta Barni határozottan.

– De kinek, Barni?

– Róbertnek. Azt mondta ma az iskolában, hogy nincs is Angyal. Márpedig, ha ezt a levelet elviszi, akkor van. És akkor meg is mondom Róbertnek, hogy én nyertem!

Miklya Zsolt: Názáreti életképek

Lukács 1–2

Rogity Ena rajza (EmArt Műhely, Szabadka)

József, az ácsmester fűrészel, fúr, farag.

Mi készül? Gerenda? Ajtó? Faburkolat?

Szekérülés? Palló? Kapa nyele? Iga

az ökrök nyakába? Vagy egy kis taliga?

Egyik sem. Egy bölcső. Titokban. Jó lenne,

ha majd a kisfia feküdhetne benne.

Mária gyapjút tép, fonja a fonalat,

dúdolva dolgozik, egészen jól halad.

Fonalból ruhácska lesz, meleg takaró.

Mire a hegyek közt leesik majd a hó,

hűvös szelek járják át a városfalat.

Valaki rúgkapál a köténye alatt.

Beköszöntő

A témához kapcsolódó ikon és borítókép Kávai Rita rajzának felhasználásával készült

Kedves Olvasóink!

Lassan mindenki számolni kezd. Hogy hány nap van még. Karácsonyig. A november végi, decemberi témánkkal, ami maga a karácsony, ezt a várakozást szeretnénk szebbé, színesebbé, meghittebbé tenni.

Az alapötletünk az volt, hogy olyan szövegeket közöljünk a következő időszakban, amelyek előadhatók, elmondhatók, dramatizálhatók. Ezzel segítséget szeretnénk nyújtani azoknak – elsősorban pedagógusoknak – akik karácsonyi műsorra készítik fel a gyerekeket. A felkészülési idő rövidsége miatt valószínű, hogy az idei előadásokon még nem hasznosíthatók ezek a szövegek, viszont bármikor előkereshetők blogunkon.

A következő bő egy hónapban fogadjátok tehát előadható jeleneteinket, elmondható verseinket, dramatizálható meséinket! Ha valamelyikhez kedvet kaptok, nagyon örülnénk, ha felvennétek velünk a kapcsolatot, és a majdani műsorról fényképeket, videókat küldenétek.

Természetesen annak is örülünk, ha követtek bennünket, és olvassátok a blogot.

A karácsonyi téma csodálatos illusztrációs anyaga a szabadkai EmArt Műhely és a J. J. Zmaj Általános Iskola diákjaitól származik. Köszönjük nekik és felkészítőjüknek, Grubanov Martinek Emlíliának az együttműködést. Ajándékként tekintünk ezekre a rajzokra, és ajándékként adjuk tovább őket nektek.

Áldott várakozást kívánunk mindenkinek!

A témafelelősök:

Bertóti Johanna és Kiss Lehel

Búcsúzik a Faggató

Bódi Kati témaképe

 Kedves Cimborák!

Végigfaggatóztuk az októbert és a fél novembert. Kiderült, hogy az író is ember: nem kizárólag klasszikusokat olvas, hallgat és néz. Néha csak bambul bele a nagyvilágba, máskor bronzbékát csókolgat, rock koncertre viszi a lánya vagy éppen ellenkezőleg: a méhzümmögésre figyel, esetleg egyszerűen csak örül, hogy él. Saját ifjúkori írásait olvasgatja vagy azt az egy méterszer egy méteres levelet, amit kamaszkorában kapott. Máskor komoly költőhöz illően elmereng néhány gyerekversen, hogy azok gyerekversek-e egyáltalán, esetleg gyorsan le is fordít egyet közülük, hogy a cimborák is olvashassák. Vagy ír egy sajátot, netán varázsigét is mellékel hozzá. És még mi minden mást is megtudtunk!

De most már búcsúzik a Faggató, hiszen lassan befordulunk a Nagy Karácsonyi Célegyenesbe! Köszönjük az írásokat, és köszönjük, hogy olvastátok őket!

Csík Mónika és Turbuly Lilla
a két témafelelős   

A varázsrigmusok dúdolója: Csík Mónika

Faggató: Mit olvasol? Mit nézel? Mit hallgatsz mostanában?

Aki válaszol: Csík Mónika

A TáncReakció sztárplakátja, bal szélen Mónikával kiegészülve,
aki az állatok világnapjára így varázsolta át az együttes tagjait

Mit olvastam mostanában?

Szent Márton-legendákat, a bencés szerzetesek életéről és mindennapjairól szóló forrásanyagokat, középkori ételekről szóló leírásokat… A Szent Márton-év apropóján ugyanis egy meseregényen dolgoztam, amelynek hőse Szent Márton, azaz Jófej Marci, és hogy minél inkább „élethű” legyen a történet, magamnak is kellett néhány középkori kitérőt tennem, azaz vissza kellett utaznom az időben, ihletet gyűjteni. Nagy kaland volt, meg kell hagyni!

Mit hallgattam mostanában?

Valahogy így készül a varázslötty, Szalai Attila szerint...

Többnyire saját magamat, amint a meseregénybeli, idő-utaztató varázsversikét, és a hozzá tartozó varázsrigmust dúdolom. Így hangzik a Varázskotyvalék című pársoros, amely csakis akkor hatásos, ha szabad tűzön, csörömpölve-kolompolva főzi hozzá az utaztató löttyöt az ember:

Póréhagyma, macskagyökér,

vízitorma, vadretek,

tejjel, borral, kakaóval

jól nyakon löttyintelek!

Só kell bele, cickafarok,

őrölt denevérkarom,

egér füle, bolha foga,

kutyaszőr, egész halom.

Spenót szára, tök csumája,

kell még korom, maroknyi,

hernyó hája, légy patája

meg egy oldal szalonni!

Kivirintem-kavarintom,

beleköpök hegyeset,

öreganyám bajuszából

adok hozzá keveset.

Fő a leves, szál az illat,

körbe táncol a fazék,

utazunk az idő hátán,

elröptet a kotyvalék!

Ez pedig a hozzá tartozó varázsrigmus, amelyet csakis ritmusra szabad többször, egymás után elismételni, és kerengeni is ajánlatos hozzá, mintha tűz körül ugrándozna az ember. Vigyázat, hatásos!

Ungeda ungudu diffendále, alamuszi mulenyuszu lememuszi laklukk. Petlika limuka, surr geda kimuka, horo recefice lika, goszpeda pikepuka, ingura-fingura, csikinyuki lukegér.

Mit néztem mostanában?

Szalai Attila meseillusztrációja

Illusztrációgyanánt készült rajzokat, amelyeket Szalai Attila grafikus-karikaturista készített a mesekönyvhöz. Mesések...