Lukács 1–2
Rogity Ena rajza (EmArt Műhely, Szabadka) |
József, az ácsmester fűrészel, fúr, farag.
Mi készül? Gerenda? Ajtó? Faburkolat?
Szekérülés? Palló? Kapa nyele? Iga
az ökrök nyakába? Vagy egy kis taliga?
Egyik sem. Egy bölcső. Titokban. Jó lenne,
ha majd a kisfia feküdhetne benne.
Mária gyapjút tép, fonja a fonalat,
dúdolva dolgozik, egészen jól halad.
Fonalból ruhácska lesz, meleg takaró.
Mire a hegyek közt leesik majd a hó,
hűvös szelek járják át a városfalat.
Valaki rúgkapál a köténye alatt.
veled a Hatalmas.” Ki hallott már ilyet?
„Ne félj, Mária, hisz kisfiad születik!
Nagyra nő, és nagy lesz, Krisztusnak nevezik,
de te add neki a szelíd Jézus nevet!
Isten azt üzeni: gondol rád, és szeret.”
József útra készül, Mária is pakol.
Úgy döntött a császár Rómában, valahol,
legyen népszámlálás a birodalomban.
Ki honnan származik, menjen oda nyomban!
Az ács és hitvese útnak indul menten.
József még kiírja: „Betlehembe mentem”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése