Kartonország, vattaország: Bertóti Johanna

Faggató: Mit olvasol? Mit nézel? Mit hallgatsz?

Aki válaszol: Bertóti Johanna

Felfedeztem valamit, amit már rég tudok: egyik kedvenc könyvem egy román nyelvű antológia, ami mondhatni az egész gyerekkoromat végigkísérte, és a mai napig sokszor folyamodok hozzá, ha például szöveget keresek valamilyen alkalomra, vagy versmegzenésítős kedvemben vagyok, vagy csak egyszerűen olvasni szeretnék hozzám garantáltan közel álló irodalmat.

A kötet címe: Cele douăsprezece luni ale visului. Antologia inocenței (Az álom tizenkét hónapja. Az ártatlanság antológiája). Az a fajta könyv, amit jó kézbe venni, igazi kaland felfedezni, és nehéz kimeríteni. Tiszteletet parancsol „koránál” fogva (1972-ben jelent meg), óvatosságra int: törékeny lapjait ajánlatos finoman lapozni, nem utolsó sorban ritka kincs (szinte lehetetlen újra kiadni a megoldandó szerzői jogok miatt). Igazi könyvrelikviával van dolgunk, igényes, gyönyörű kiadvánnyal.

A román kommunizmus kellős közepén megjelent antológia semmilyen jegyét nem viseli magán az ideológiának. Az ártatlanság témájára épülő kötet esztétikájában épp olyan tiszta, mint küllemében és szerkezetében.

Iordan Chimet szerkesztő találékonysága többek között abban az ötletben érhető tetten, hogy Christian Morgenstern Miként jegyzi meg magának a bitógyermek a hónapok neveit című verséből (lásd lent) kiindulva tizenkét részre osztotta a kötetet, minden hónaphoz az ártatlanság egy-egy altémáját rendelve (Jaguár – gyerekjátékok, Zeburár – költői játékok, Márcicus – kaland, Háprilis – állatok stb.)

A szövegek igencsak széles merítést nyújtanak a világirodalom alkotásaiból. Román fordításban olvashatók francia, angol, német, orosz, spanyol, olasz, lengyel, szerb, magyar (Móricz Zsigmond Iciri-picirije) szövegek is.

Az alkotások jellegének körülírásában meghatározóak olyan fogalmak, mint: avantgárd, abszurd, szójátékok, feketehumor, groteszk, játékosság, gyerekirodalom.

A kötet illusztárciós világa legalább olyan izgalmas, mint a szövegek (nem mintha elkülöníthető lenne a kettő). Remek kaland felfedezni megannyi irodalmár rajzát a kötet lapjain (pl. Szép Ernő grafikáját).

Annak érdekében, hogy legalább egy darabkáját befogadhatóvá tegyem számotokra ennek a kötetnek, lefordítottam belőle egy román verset, illetve az ígért Morgenstern verset is megmutatom.                 

Christian Morgenstern: Miként jegyzi meg magának a bitógyermek a hónapok neveit

jaguár, zebruár, márcicus,
háprilis, májuhs, sünius,
sülius, langusztus, fecskember,
kotlóber, novámpír, cetember

(fordító: Győrei Zsolt)

Eugen Ionescu: Kartonország, vattaország

Abban az országban nincs különbség kő
és madár vagy lélek között:
Vattából vagy kartonból vannak mind.

Aki akarja, kiteszi a lelkét
maga mellé,
és úgy néz rá, mint egy idegen lényre:
fák, madarak, emberek lelkét láttam meg így.

Báb-emberek néma imát énekelnek:
Istenüknek fehér a szakálla.
Báb-emberek és vatta-lelkek!
Fogkrém-mosolyok!
Gumifák!
Ártatlan és merev tekintetek!
A színek sápadtak, nem sikoltanak.
A tér két köbméter.
A tűz egy vörös rongy, amit megfoghatsz.

Ezt az országot kartonra mázolta egy gyerek.
A gyerek álmodik: ne ébreszd fel!

(fordító: Bertóti Johanna)