Nagy Izabella: x y z generáció – Széchey Rita: Vallomás

Nagy Izabella: x y z generáció

felnőttek ülünk egy körben

százan ezren tízezren

pislantunk körbe körbe

így: okosan

tudományoskodunk

hogy

bezzeg az én időmben...

...kint játszottunk a porban

vagy a Ligetben

vagy a téren

vagy kirándultunk az erdőben

kirándultunk a pusztában

a csalitosban

a vidéki nagymamához

a pesti rokonokhoz

esetleg a bolgár tengerekhez

a szlovák rengetegbe

                                   és titokban csókolóztunk

ma meg...

ezek a mai gyerekek

csak nyomkodják a kütyüt

meg az instát

meg a pokémon gót, ami egyhetes

meg a nem is tudom mit

mindegy is

mert nem érdekel

            könyörgöm olvass egy kicsit

            szép magyar irodalmat

            bármit

mivé lesz ez a nemzedék

                                   még csókolózni sem tud titokban

Simon Noémi illusztrációja

Széchey Rita: Vallomás

Azta, ezt nem hiszem el, tényleg feltették youtubra az új számot!!! Apám, én vagyok a nyolcadik lájkoló, és tényleg baromi jó ez a szám, hihetetlenül király… úúú, nem hiszem el, Panka is lájkolta!!! Akkor online van ő is! Suli előtt! Biztos ő is hallotta, hogy nyolckor teszik föl, jó ég, jóég, jóég, most mit csináljak? Rákattintsak a Messijére? Áh, nem csinálok hülyét magamból, tegnap a Zoárddal beszélgetett a folyosón. Mondjuk nem értem, mert azért, hogy valakinek ilyen idióta neve van, és zsiráfok a szülei, és ezért kosarazik is, még nem biztos, hogy…

Úúú, komment Pankától. Azt írja, azt írja… ez a legjobb szám, és mindenki jó fej, aki lájkolta. Tényleg ez a legjobb szám, és… úristen, én is lájkoltam!!!

– Jó, anya, mindjárt lehalkítom! …azért nem tudom a fülhallgatóval, mert bent hagytam a suliban! …azért vittem be, mert tesiórán futottunk, és nem vagyok hülye, hogy zene nélkül… Már halkabb, nem hallod? Nem ordítok!

…és akkor én is egy lájkoló jó fej vagyok, és még az is lehet, hogy direkt nekem írta! Igen, egész biztosan nekem üzent, csak…

Na ne már… a hülye Zoárd is írt az osztálycsoportba a Messengeren. Nézzük, miről osztja az észt… nem, nem is írt, ahhoz hülye és lusta, csak fölnyomott egy kacsintós fejet. Nagy üzenet a csoportnak, gratulálok.

Chat… Panka? Hahh. Offline ment. Online 4 perccel ezelőtt. A franc egye meg, miért nem írtam rá időben? Minek hallgattam meg újra a számot?

– Jó, indulok, egyébként ma Joli nénivel van első óránk, nem ciki az sem, ha elkések. Jójó, nem kések el.

Uramisten, az ott Panka. Ő is késik. Vagy… vagy engem várt? Dehogy, az kizárt. Mert oké, hogy lájkolt, de az más. Mindig lájkol, és? Történt valami? Persze, hogy nem. Ne légy hülye, Olivér, Zoárdra van rákattanva, nem rád. Jaj, hol is van a fülhallgatóm? Ó, a francba, az bent maradt, nem tudom betenni a fülembe, hogy azt higgye… talán a mobilom, mintha anya hívna… nem akarom, hogy elmenjen mellettem, nem akarom megmondani neki, hogy pont utánam lájkolta, tuti, hogy csak véletlen volt, és amúgy sem köszön soha, Zoárdot tartja jó fejnek, basszus, leesett a táskám…

Nem nézek fel, nem nézek fel, akkor talán elmegy mellettem, és nem kell látnom, hogy nem vesz észre…
– Szia, Olivér.