Nagy Izabella: modern mese

Zsengellér Lizi illusztrációja

ültem a gép előtt

                        csak úgy, rendesen

dolgoztam rajta

                        ezt hazudtam magamnak

mert én tudatos felnőtt vagyok

                        aki nem használja a gépet akármire

és kimegyek füvet nyírni a levegőre

                        amikor csak tehetem

de ma lefagyott a gép

és én kukán ültem

nincs itthon se férj, se gyerek

nyomkodtam több gombot is

egymás után, majd egyszerre

régen úgy tanultam, oldalba kő’ vágni

de ennek csak lapos a fedele

így csak néztem a lefagyott képernyőt

kukán

ha van még ilyen szó, egyáltalán

és akkor szembe jött velem

egy zöld izé

zöld volt, mint a kivi

és a legfurcsább izé volt

mit csak el lehet képzelni

rám vigyorgott, mintha tudná a bajomat

és örültem, hogy elébb nem vágtam oldalba

biztos megsértődött volna

én meg illendően köszöntem, mert így neveltek

„köszönj mindig, az idegennek”

s aztán kedves hogyléte felől tudakoltam

jó tudni azt, hogy valaki hogy van

ez is alapvető

s akkor kezdtem volna bele fejfájásom okába

de most úgy csücsörített rám ez a kivizöld izé

hogy muszáj voltam előre hajolni

mert tudom, akart nekem valami információt súgni

erre ő

elkapta galléromat

s hopp

berántott az ő kivizöld valóságába

nohát, gondoltam erősen

szép mégis itt az élet

dombok helyett mindenféle pixeleken ugrándozhattunk

kézenfogva a kivizöld izével

mert közben találkoztam az évezredes barátság ízével

valahogyan

hangok nélkül persze

csak a képernyőbe rejtve

átbeszéltük a problémát

hogy én nem is értem

idebent mi folyik

mennyi munkás dolgozik

hogy én azokat a képeket, meg szövegeket, meg hangokat

így láthassam meg hallhassam odakint

s hogy micsoda sebesség cirkál itt

valamiféle szupersztrádára is elvitt

ahol elég nagy volt a sebesség, tényleg

s akkor az útszélen

megláttunk egy aprócska csomót

s a kivizöld izé elmosolyodta magát

mindentudó nagy mosollyal

amitől szavam is elállt

és mire észbe kaptam

kisimogatta a pocsolyát

s a sztrádán a rend

újra helyreállt

anya, mit csinálsz? messziről jön a hang

felemelem elnyomódott arcomat

a klaviaturáról

amire kifolyt kicsit a nyálam is

elszundítottál?

van még ilyen szó, egyáltalán?