Nagy Izabella: Pistike, a Pokémon-vadász – Széchey Rita: Lackó, te

 

Nagy Izabella: Pistike a pokémon-vadász

Hová mész, Pistike? Hová?

A boltba mész, vásárolni?

Biciklivel kódorgsz erre-arra?

Csúzliddal verébre vadászol, netán?

Bódi Kati illusztrációja

Hová mész, Pistike? Hová?

Elég volt itthon, elkívánkozol?

A nyári délutánban erre-arra?

A fagylaltoshoz, netán?

Ne szaladj úgy, fiam,

töröld le arcodról a port,

igyál hűs limonádét,

pihenj kicsit talán.

Mi az, hogy Pokémon-vadász?

Sétálnod kell, futni utánuk?

Mindenfelé elmászkálsz

utánuk, ezt mondod?

Begyűjtöd őket erre-arra,

a Főtéren, a fagyisnál,

elcsíped a dombtetőn,

a térdemen csücsülnek, az ám!

Hová mész, Pistike?

Pokémon-vadász,

állj meg, egy pillanatra,

ne hagyd egyedül

édesanyád!

Széchey Rita: Lackó, te

Nem, nem hallom, és nem is Lacinak hívnak, mintha nem tudná nagyon jól a Tápai, hogy a másodikban mindenki Lackónak hív, mit vigyorog rám ilyen hülyén, egyébként meg L vagyok, de ezt meg úgysem tudja senki, csak Marcell, mert ő meg M, szóval mi ketten irányítjuk a szervezetet. Igaz, volt egy másik M is, de az csak egy nő volt, nem számít, és különben is meghalt már az előző részben.

Hú, tényleg, szombaton tök jó lesz, Anyáék megbeszéltek egy kávézást Éva nénivel, és az olyan sokáig tart, hogy egész délután játszhatunk, mondjuk, sokkal jobb lenne, ha lenne egy igazi Nullanullahetesünk, mert az Öcsi nem annyira igazi, ő még csak egy kis hatéves.

Ekkora hülyeséget, hogy odaüljek valaki ölébe, hogy aztán jól belém csípjen… Fogalmam sincs, minek verseket tanulni, Hanna néni azt mondja, legkésőbb felnőtt korunkban majd megértjük, és hálásak leszünk neki, hogy nála annyit kell tudni kívülről, de ő ezt már úgysem éri meg, de azért legalább gondoljunk majd akkor rá.

Hát én nem fogok, az biztos, mert a versek semmire sem jók, meg a könyvek se, hát miért nem kapott oltást a Kincskeresőben az a szegény kislány, és miért nem adtak neki gyógyszert, ha olyan beteg volt. Mondjuk, még amit Nagymama felolvasott tavaly nyáron, az a csillagos egész jó volt, de azt nem értem, miért kellett annyit írni a holdról, hogy piros, vagy mi. Ott van az égen, és kész. Az igaz, a csata jó volt, meg a robbantás is, hú, apám, de megnéztem volna én is azt a török menetet!

Hogy mese? A mesék a kicsiknek és a lányoknak valók, és egyébként meg miért ír valaki hülye sofőrökről? Emlékszem, hogy Nagypapa azt kiabálta, amikor végül is ő vitt le Kunhegyesre, és nem Apa, hogy milyen bunkó egy ürge, minek ül volán mögé, aki nem lát a szemétől. Úgy előzött, hogy majdnem karambol lett a vége, elég félelmetes volt, az igaz, de én akkor nagyon nevettem, Nagymama meg mérges volt, és azt mondta, ne beszélj csúnyán a gyerek előtt, Károly.
De azt hiszem, ez másmilyen ürge lesz, mert ez állat, kicsi, és meg lehet fogni. Jé, ez valami szurikátaféle, mint amilyet az animalcsenölön láttam múltkor, legalábbis a képen tisztára úgy néz ki, amit Hanna néni mutat. De az igazán nem rendes dolog, hogy kiöntötték az földbarlangjából, vagy miből, hát hol lakjon, ha nem a mezőn egy lyukban. Szegény.

Hm, lehet, hogy az a sok lyuk a Nagypapa kertjének a végében, ahol már nincs vetemény, amire azt hittük a Kovácstamással, hogy kígyófészek, nem is az, hanem ürgelyuk? És lehet, hogy ott is laknak ürgék? Mert ha igen, akkor megmondom majd neki, hogy ne áruljuk el a felnőtteknek, nehogy az ő helyüket is beárvizezzék, és akkor legalább ezek megmenekülnek. Mert különben… mert különben…

Bódi Kati illusztrációja