Oldalak

2016. augusztus 30., kedd

Endrődi Kata rajza és versei




Endrődi Kata: Három rajz

Nemes Nagy Ágnes Nyári rajz c. versére

 

Vacsora fiammal


Hogy mit ettem? Elmondhatom.
De legjobb, ha megmutatom.

Megsütheted te is velem,
csak nézd, csak nézd 
a tűzhelyet.

Ez itt a serpenyő,
olajjal sercegő,
ez itt a só, a bors,
ez itt a könnyű, gyors
„ezittavacsora”
szükséges fűszere, 
ez itt a rántotta
ideje és tere.
Ez itt a sárgája,
van neki margója,
csurran az edénybe, 
mert ő a fehérje.
Ez itt a villa,
ez itt a keverés,
ez itt az öntés,
ez itt a megsülés.

Ha elkészül, tálalom.
(A tányért nem találom.)

Megesszük, ha estebédre harangot ütöttek.
Ez volt a rántotta, mit Daniék sütöttek.



Nyári rajz



Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb, ha lerajzolom.

Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd 
a szememet.

Ez itt a szikkadt fű,
mézszínű száradás,
ez itt az ujjamat 
élesen megvágás,
ez itt a serkenő,
sós vérre pillantás,
ez itt a cseppeket 
húnyt szemmel lenyalás.

Ez itt a kitines,
zizegő repülés,
ez itt a fullánktól 
húzódó ijedés,
ez itt a sok lábon
szaporán szaladás,
ez itt a viszkető
dudorkát vakarás.
Ez itt a tópart,
ez itt a rét,
ez itt a kavics,
épp egy marék.

Majd télen ezt előveszem, 
ha hull a hó, nézegetem.

Nézegetem, ha hull a hó,
ez volt a nyár, a ragyogó.


Nyári Rozi


Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb, ha megmutatom.

Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd 
a gyermekem.

Ez itt a nemszabad,
ez itt a megmondtam.
Ez itt a naugye,
ez itt a semmise.
Ez itt a mármegint,
ez itt a hogyisne,
apán a fogaim 
nyoma a kórisme.
Ez itt a süket fül,
ez itt a zsiványság,
korlátot átlépni,
az ám a vagányság!
Ez itt az öntudat 
kétéves módra,
ő itt a kiskirály:
Júlia Róza.
Ez itt a dac,
ezek a hisztik,
ez itt az akarom,
mindegy, mit hisztek.

Majd ha megnősz, előveszem,
pityergélve emlékezem.

Emlékezem, pityergélek,
mesévé lett babalélek.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése