Oldalak

2016. június 20., hétfő

Tasnádi Emese – Nádler Pál: Mi lenne, ha a fejtetű találkozna a pókkal





A Gugorák Doma ma nem jött oviba. De ezt nem árultam el anyunak. Csak azt mondtam, hogy felmásztam a mászókán, fociztam, és űrbázist építettem az Andrissal. Meg bebújtam a sajtba a Dorkákkal. A sajt az egy ilyen nagy kerek luk, ami ide-oda billeg, ha belebújsz. Az udvaron van, és nagyon szeretem, csak az a baj, hogy más is szereti, és mindig sorba kell állni hozzá. De én inkább kivárom a soromat, csak a Dorkákkal bebújhassak oda. A Dorkák a barátom. Ketten vannak. Van még egy harmadik Dorka is, de vele csak néha játszom.

Azért jó, hogy a Gugorák ma nem jött oviba. Így legalább nem kergetett senki az udvaron. Mert a Gugorák szokott. Azt mondja, hogy „jön a póóóóók”, meg hogy „vigyázz, te kis tetűűűűű”. És én ilyenkor mindig félek, pedig nem is tudom, mi az a póóóóók meg a tetűűűűű. Megkérdeztem a nővéremtől, ő már gimis és nagyon okos, de csak annyit mondott, „ne akard tudni”, aztán megint a telefonjának beszélt. Nem telefonált, mert nem rakta a füléhez, hanem csak úgy beszélt hozzá, az meg visszabeszélt, és olyan hangja volt, mint a Lucának. Aki a nővérem barátnője.

De ma lehet, hogy nem is kergetett volna a Gugorák, mert az Andris is ott volt, és ő mindig megvéd engem. Ő a nagyfiú barátom, és nagyon ügyes. Olyat, amit épít a legóból, senki más nem tud, csak ő! Engem is megtanít, azt mondta. A Gugorák nem tud legózni. A Zsombi anyukája szerint játszani se rendesen, ezt a múltkor hallottam, amikor beszélgetett a Zalán anyukájával. Merthogy azóta a Zsombi se tud játszani rendesen, amióta a Gugorákkal barátkozik. És ez szörnyű. Szerintem is az, mert tulajdonképpen most már a Zsombi is úgy fut, hogy „jön a póóóóók”, meg hogy „vigyázz, te kis tetűűűűű”. Kérdeztem a Zsombit, hogy mi az a póóóóók meg a tetűűűűű. De nem válaszolt. Szerintem nem is hallotta, olyan gyorsan futott. Én is a múltkor olyan gyorsan futottam, hogy sikított a fülem, és nem hallottam, amikor az ovónéni rám szólt, hogy ne futkossak, mert elütök valakit. Pedig nem is valakit ütöttem el, hanem a Sziszit. De az úgyis mindegy, mert ő is mindig elüt engem.

A Gugoráknál ez valami családi dolog lehet. Olyan, mint a Topánka bácsiéknál a fagyizó. Mert már a Topánka bácsi apukája, és annak az apukája, meg annak is, fagyis volt. A dédike emlékszik is rá. Én nem. Mert akkor én még nem éltem, csak a dédike. De a Topánka bácsi családi dolga sokkal jobb, mint a Gugoráké, mert a fagyit szeretem, a Gugorák tetűűűűűs és póóóókos futkosását meg nem.

Tegnap a másik nővéremet, aki már felsős iskolás és egy kicsit okos, kérdeztem meg, mi az a póóóóók meg a tetűűűűű, de csak annyit mondott, hogy „pfúúúj, ne is mondd”.

Hát jó, nem mondom. De akkor hogy tudom meg végre, hogy mi az a póóóóók meg a tetűűűűű?!

Végül megkérdeztem apukámat, aki hüberigazánnagyonokos, és most már professzor is, mert kopaszodik, és a professzor bácsik egyébként mindig kopaszok. Azt válaszolta, hogy az attól függ, hogy lapostetű vagy fejtetű. Mert nem mindegy. Az egyik a fejen lakik, a másik olyan helyen, ahol lapos lehet. Azt elfelejtettem, hol van ez a hely, de végül is mindegy.

Mert most már tudom, hogy mi az a póóóóók meg a tetűűűűű. Mert jött egy néni az ovódába, és mindenkinek alaposan átsimogatta a fejét, hogy van-e neki fejtetűje. A Gugoráknak volt. Nekem nem. Sajnos. Pedig nagyon szerettem volna, és nem is értettem, hogy miért sír a Gugorák, amiért neki van. De aztán jött az anyukája, és hazavitte, és mondta, hogy otthon majd jó alaposan megmossák a fejét, és ettől a Gugorák még jobban sírt. Ezen egy kicsit össze is vesztünk az Andrissal, mert én sajnáltam a Gugorákot, hogy hajat kell mosnia, mert aztat én is nagyon utálom. De az Andris szerint az alaposan megmossák a fejét nem is ezt jelenti, hanem, hogy leszidják azért, mert tetűs lett.

Végül is lehet, hogy az Andrisnak van igaza. Mert ha például nem tetűt szedett volna össze a Gugorák, hanem pókot, akkor azért biztosan megdicsérik, hisz az szerencsét hoz. A dédike mondta a vasárnapi ebédnél.

Vagy még jobb, ha mindkettőt begyűjti a fejére. A fejtetűt és a pókot is. Akkor azok ott aztán találkoznak, és majd jól leharcolják egymást, és akkor semmi nem marad a Gugorák fején, és nem kell megmosni alaposan, se így, se úgy. Akármit is jelent az, hogy alaposan megmosni.




Nádler Pál, 6 éves


Tesz-vesz Óvoda, Budapest 
Felkészítő pedagógus: Bali Kati


Tasnádi Emese, író

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése