Szikszai Attila – Körmöczi-Kriván Péter: A felhők könnycseppje

A tantó bácsi egyenesen áll, és görbe vonalakat húz a táblára, miközben a krétát tolja. Azt mondják a vonalak, hogy…

Az eső a csapadékok egy olyan formája, ami különálló
vízcseppekben, folyékony halmazállapotban hullik
a Föld felszínére a felhőkből.

A tantó bácsi fel is olvassa nekünk, és valamilyen Wikire meg annak a Pédiájára hivatkozik, ami egy valamilyen igazságláda. Állítólag.

Nekem is van egy igazságládikám, ami most éppen kapóra jön, ezért kiböngésztem a zsebemből és belesuttogtam, hogy…

Az eső a csapadékok egy olyan formája, ami különálló
vízcseppekben, folyékony halmazállapotban hullik
a Föld felszínére a felhőkből.

A ládikám természete nagyon csiklandós, ezért most nevet, és miután jól kineveti magát, halk csámcsogásba kezd, hogy a tantó bácsi órája frász nélkül maradjon. Megrágja alaposan a szavakat és valami újat csinál belőlük, ami csöpög valamilyen kék anyagtól, ami mindent csurmossá, vizessé és facsaróssá tesz. Sajnos még a füzetemet is, amibe éppen beleírtam, hogy…

Az eső a csapadékok egy olyan formája, ami különálló vízcseppekben,
folyékony halmazállapotban hullik a Föld felszínére a felhőkből.

Épphogy elolvasom, a betűk egyetlen pacába olvadnak, amiben egy felhőt látok, cserepes szájjal, aszott hassal, földig érő nyelvvel. Egy óriási szívószálat tart a kezében, amit a nap csíkjaiból készít, és ezzel a szívószállal úgy felszürcsöli a tengereket, hogy azokból tócsa placcsan, a folyókat pedig apró patakká zsugorítja. A felhő láthatóan azért teszi mindezt, mert nagyon szomjas. Annyira, hogy nem is tudja, mennyire. Ezért kétszer, háromszor, sőt tízszer annyit gyömöszöl magába a kék anyagból, ami mindent csurmossá, vizessé és facsaróssá tesz. Aztán nem is csodálkozik azon, hogy elenged a cérna, és kiszakadnak a felhőgombok, kiugranak a patentok, és elengednek a cipzárak. És amikor ez történik, akkor minden felszürcsölt tenger visszatoccsan a tócsára, minden felgyömöszölt folyó visszapattan a patakra. És ez így megy megállás nélkül, tócsáról tengerre, patakról folyóra. Persze a felhő egyre erősebb gombokat, patentokat, cipzárakat használ, de hiába, mert egyre szomjasabb.

Pufff. Pufff. Reccs. Úgy hallom, a tantó bácsi kopogtat a krétával, ami kettétörik. Én pedig kinyitom a szemem, ami ezek szerint csukva volt idáig. Hát, a táblán még mindig görbék a vonalak.

Az eső a csapadékok egy olyan formája, ami különálló vízcseppekben, folyékony
halmazállapotban hullik a Föld felszínére a felhőkből.

Persze, már nem sokáig, mert ma én vagyok a szivacsfelelős, ezért ha vége lesz az órának, beleülök egy óriás szívószálba és megjavítom a felhőket, és ha már minden gomb, patent, cipzár a helyén lesz, akkor lecsúszdázok az osztályterembe, és az egész táblát csurmossá, vizessé és facsaróssá teszem.

Szikszai Attila, 11 éves


Bajza József Tagiskola, Szűcsi 
Felkészítő pedagógus: Majorné Szécsényi Erika



Körmöczi-Kriván Péter, író