Ha magányos róka lennék, akkor senkivel sem ravaszkodnék. De nem azért, mert nem akarok,
hanem azért, mert nincs kivel. Magányos lennék, magányosak a szóvonyításaim, mert senki
nem hallaná meg. Keresnék magamnak egy nagy szürke követ, felmásznék rá,
összegubóznék, egész nap együtt hallgatnék a nagy szürke kővel. A kő nem szólna hozzám,
mert én nem tudok kőül, s én sem szólnék a kőhöz, mert a kő nem tud rókául. A némaságban
aztán közösek lennénk. Télen csatlakoznának hozzánk a kopasz fekete fák, ágaik hegyén
ritkás hószakáll. Aztán beköszöntene a tavasz, a latyakos mezőn több barna kő kuporogna,
fejükön olvadó hósapka. Ők is, mi is magányosak. Ám többé a magányával senki sem lenne
egyedül.
Kuti Lili, 2. osztály, Szabadka, J.J.Zmaj iskola
Tanítónő: Grubanov Martinek Emília
Orcsik Roland, író, költő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése