Homokháton, homokdűnék
közé ékelt fövenyen,
homokvárost rejt a bokrok
övezte homokperem.
Akár hosszú homokkígyó,
tekereg a vár fala,
vizesárok fonja körbe,
rajta palló, híd s baka,
ki éber, hisz posztját félti,
mereszti homokszemét,
jobb kezében homokdárda,
balban pajzsa, mellén vért.
Kapu felé homoklovak
vonta kocsi közelít,
meghozta a frissen szedett
homokszínű tengerit.
Vasárnapra harangoznak
homokváros piacán,
homoknépség tülekedik,
táncol, dalol valahány.
Homoksíppal, furulyával
fújnak talpalávalót,
portékáját kínálgatja
német, oláh, roma, tót.
Tejfel, túró, homokkolbász,
perec mézes, mákos, sós,
bicska, bocskor, még kis ostor
is van itt, jó pattogós.
Odébb kapa-, kasza-, szita-,
köcsög-, seprűárusok
asztalai egymást érik,
rajtuk drága áru, sok.
Költhet, kinek zsebe tömve,
benne batka, rézgaras,
ötért tükrös szívet kapni,
négy a cukor-kiskakas.
Arrébb tüzet nyelnek léha,
szemfényvesztő mágusok.
Homokmedvét táncoltatnak
vándor mutatványosok.
Tombol a nép, dől a lőre,
fölfalják az étkeket,
be is laknak egykettőre,
hasuk duda – oly kerek.
Egyszer az ég nagyot dördül,
szürkülnek a fellegek.
Földig ér az eső lába,
porol a homoksereg.
Őszi zápor kerekedik,
kinyílnak az ég-csapok:
homokváros helyén már csak
szürke víztócsa ragyog.
Kovács Orsolya, 5 és fél éves
Hófehérke Napköziotthon, Sepsiszentgyörgy
Felkészítő pedagógus: Siklódi Terézia
Csík Mónika, költő, író
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése