Lővey Dorottya: Mi lenne, ha hazavinném az állatokat az állatkertből? – Demény Péter: Habostorta

Hazavinném az állatokat az állatkertből, és megkérném őket, üljenek az ágyra. Az elefánt alig férne el, de két párnát arrébb dobnék, és remélném, édesanya nem haragszik meg ilyen kicsiségekért, a fókát már korábban szárazra törölném ugyanis. És amikor már az oroszlán is elmorogta a magáét, akkor megkérném őket, mondják el, hogy kit vinnének haza az emberkertből. Ők előbb elcsodálkoznának, hogy egy emberizink ilyeneket kérdez, de én szigorúan rendreutasítanám őket, ahogy édesapa szokott engem, amikor nem akarom megenni a zacskós levest, és megismételném a kérdést.

Akkor az elefánt megköszörülné a torkát, kiegyenesítené az ormányát, és azt válaszolná, ő engem vinne haza, mert ilyen belevaló kisleánykát még nem látott. Én próbálnék szerényen pislogni, mint Hernádi Judit, de nekem sem sikerülne, úgyhogy illendően megköszönném, és aztán várakozóan tekintenék a többiekre. A fóka azt mondaná, aki őt szárazra törölte, az ne számítson hasonlóra, és sértetten lebukdácsolna az ágyról, és elővenné a mobilját, én azonban ráripakodnék, hogy vajon süket-e, és hogy érti-e, hogy most komoly dolgokról van szó, és figyeljen, ha nem akarja, hogy a homokba dobjam. Ő elpirulna, de ez nem látszana a feketeségétől.

Az oroszlán beletúrna a sörényébe, és elkezdené a mondókáját. Azzal kezdené el, hogy szerinte ő a mindannyiuk nevében beszél, és ekkor várakozóan és fenyegetően körülnézne, mint az óvó néni, amikor azt kérdi, ki ette meg a Zsanett nápolyiját. Mikor mindenki hallgatna, akkor azzal folytatná, hogy ő egyetért az elefánttal, és mélységesen nem érti a fókát, akinek én viszont már közben megbocsátottam, ezért csak legyintenék, mire a fóka elkezdene labdázni, és én ismét ráripakodnék, mert ez nem focipálya, hanem lakás, ha nem tudnám, illetve tudná.

Egészében véve mégis nagyon boldog lennék, hogy az állatok ennyire szeretnek engem, és boldogan visszavinném őket az állatkertbe, mert mindjárt hazajön édesanya, aki fáradt annyi óra munka után, és különben is, az élet nem habostorta.

Lővey Dorottya, 14 éves


Török Flóris Általános Iskola, Budapest 
     Felkészítő tanár: Hetesi Edit


Demény Péter, költő, író