Először a közönséges éti csigák
jöttek.
Jóravaló, szerény népség. Kicsit
lassúak, vagyis inkább csak megfontoltak.
− Mi a kínálat? – kérdezgették.
Nyújtogatták a gülüszemeiket a festékesdobozaim felé.
− Van piros, kék, zöld meg sárga. És
van csík, pötty, kocka és hullámvonal − feleltem.
És már ebből is alig tudtak
választani!
− Legyen piros alapon sárga pöttyös?
Vagy kék alapon zöld hullámvonal? Esetleg sárga alapon kék csíkos? –
kérdezgették egymást.
− Jó lenne lassan eldönteni – szóltam
rájuk, úgy három nap múlva. – Beszáradnak a festékeim.
Eleinte jól ment az üzlet. A négy
alapszín és a négyféle mintázat számos kombinációt tett lehetővé. Mégpedig
egészen pontosan… mindjárt meg is mondom, hogy mennyit…
Na, mindegy. Sokat.
De aztán egyszer csak jött egy csiga, és
azt mondta:
− Bárányfelhőt nem lehetne a házamra kérni?
− Éppenséggel lehet – mondtam vonakodva.
Ekkor kezdődtek a bajok!
Jelentős felárért megfestettem a lila alapon fehér
bárányfelhős csigaházat. Jól nézett ki. A büszke tulajdonos fel-alá flangált az
új házában a réten, és dicsekedett a sok pöttyös meg kockás házúnak:
− Egyedi dizájn. Méregdrága volt, de megérte. Nincs még egy
ilyen!
Másnap már ott álltak hosszú, tömött
sorokban az ajtó előtt. Volt, aki szivárványosat kért, mások virágmintásat, a
hazafias természetűek csigavonalat, de volt igény dinós, pónis, csillagos,
versenyautós, halacskás mintára is, sőt néhányan vérszemet kaptak, és híres
festmények másolatait kérték a házukra.
Két hét múlva új alkalmazottakat kellett felvennem, hogy bírjam
a terhelést.
És a java csak ezután jött!
Egyik nap becsúszott-mászott egy különösen megtermett
példány, és azt mondta:
− Ami engem illet, én kakaós csiga szeretnék lenni!
Mindent a kedves vevőért! Kiszaladtam
a konyhába, szerencsére volt egy kis kakaópor a szekrény mélyén.
− Holland kakaópor, a legjobb minőség – mondtam. − És van
fahéj is.
Folyékony ragasztóval bekentem a
házat, és rászitáltam a kakaóport. Tökéletes lett! Majdnem, mint az igazi.
Kicsit ugyan fura volt az állaga, de kakaósnak kakaós volt, és csigának is
csiga.
Hamarosan mindenhol kakaós és fahéjas
csigák szaladgáltak a réten. Na, jó, nem annyira szaladgáltak, inkább csak
csúsztak-másztak. Később kibővítettük a szolgáltatást diós és kókuszos
csigákkal is. Ha csak rájuk néztem, elfogott az éhség.
Később viszont már rájuk sem bírtam nézni.
Aztán jött az a nagy eső, és minden
csigaházat lemosott. A pirosat, a kéket a sárgát, a csíkosat, a pöttyöset, az
összes dinót és bárányfelhőt, a híres festményeket, a kókuszt, a kakaót és a
fahéjat. Mindent.
Barna színű lett újra minden csiga, én meg bezártam a
műhelyt.
Azt tervezem, hogy jövőre lósörény-fodrászatot nyitok.
Felkészítő pedagógus: Török Zsuzsanna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése