Ha robot lennék, elmennék
pecázni arra a tóra, ami a fejem felett csüng. Ez a tó nagyon különleges, mert
általában kék és csak néha fekete, és mindig van rajta valami sárga folt, ami
nyáron annyira meleg, hogy szurkálja a robotsapkám, és attól puklis lesz a
közérzetem.
Csalit nem használok, csak úgy
teszek, mintha lenne, de ezt a sárga nem tudja, ezért megakad a horgomon, és én
lehúzom magamhoz.
Hogy miért?
Mert tél van, és idelent minden
rázkódik. Hiába kötök pulcsit, sálat, fejtakarót, az nem segít, mert a
rázkódástól mind leesik. Csak a sárga segíthet, ezért is megyek pecázni minden
nap, hogy lehúzzam, és feloldjam a lavórban, majd szétfröcsköljem az egész
világban, hogy végre elkezdődhessen a nagy pacsálás.
Kiss Gergely Nimród, 10 éves
Szabó László Alapfokú Művészeti Iskola, Hajdúszoboszló
Felkészítő pedagógus: Szoboszlainé Kádár Anikó
Körmöczi-Kriván Péter, író
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése