 | |
| Forgács Szimóna illusztrációja |
Öreg, szürke kabát úgy borul a tájra,
Tél puha, de hideg hófelhő gúnyája.
Lógnak rajta foszlott, sűrű, fehér ködök,
elszakadt, a meleg belőle kiszökött.
Tavasz mélyen alszik, színek még a földben,
nem virít a mező harsogó, friss zöldben,
pihennek a magok, Tavasz szenderegve,
tervezi, milyen lesz az év virágtrendje.
Szőrös szerzet sereg, gyomra igen sóvár,
ha felkelnek, vajon rájuk csupa jó vár?
Napsugárujj csikiz: hé, álomszuszékok!
Meleggel illannak álombuborékok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése