ÁLOM-ÉBREDÉS beköszöntő

Lipovszky-Drescher Mária illusztrációja

Két végpont vagy két csomópont a létezés végtelen áramában. Kétféle létállapot. Egymásba érő és egymást átjáró minőségek. Szuperszimbólumok vagy inkább archetipikus alapminőségek. Nyár, ősz, tél, tavasz.

Tavasszal önkéntelenül nyújtózik bennünk valami. Megmozdul a csíra, a magból pedig csoda születik. Honnan tudják a magok, hogy mivé kell válniuk? Melyikük lesz kamilla, pillangóvirág és melyikük tölgyóriás?... Sohasem fogjuk megtudni. De mi magunk összefűzhetjük ujjainkat, egymásba kulcsolódhatunk, egyetlen mezei virágkoszorúba, ahogy itt alább majd a versek. Mi is eljutunk az alvástól, az álomtól az ébredésig, ébrenlétig és a virágzásig. Az utolsó hajtás a másik palánta első levélkéje lesz, és így tovább. Weöres-mester szavaival:

„Hosszú a virágfüzér,

kéztől kézig ér,

valamennyi kézen át

   kezdettől végig ér.”

Fűzzük hát most egybe együtt.

Virágzásban gazdag márciust kívánnak a tavaszvarázsló szerkesztő-padavanok:

Tasi Kata és Hétvári Andrea