Magolcsay Nagy Gábor: HÓGULYA HANNA

 

Baracsi Gabi illusztrációja

Ma még kicsit alszom. Ma még van kicsit miért.

Ma még a felhőn hófolt a pecsét.

Álom, hogy karkosárba gyűlik a rét,

hogy ébereg ez a fényszomjas vidék.

Ma még kicsit alszom. Ma még van kicsit miért.

Hóbagoly iszik a nyomomból épp,

hógulya hömpölyög át a határon,

Hógulya Hanna az ott, ide látom.

Ma még kicsit alszom. Ma még van kicsit miért,

de Hanna unja a téli mesét:

leveti sálját és bundakabátját,

könnyü szalagra cseréli a pártát.

Talán még alszom, bár nem tudom miért

itt, a hógulya kihűlt helyén.

Ébred a kökény s a levetett kabát

- trapp ide tüstént, medve barát!

Nézd, nem is alszom, s már tudom is miért:

                               legénytől-lánytól nyüzsög a rét -

sorra rázzák a gyümölcsfákat,

Hanna hajában a barkavasárnap.

Lipovszky-Drescher Mária illusztrációja

Mészöly Ágnes: ESŐ

Simonyi Cecília illusztrációja

Eső kopog a párás ablakon

Néhány fázós szó az utcán kinnrekedt

Félálom-szürke, hűvös pocsolyákba

Háborút képzel egy álmos kisgyerek

Buborék huszárok pukkannak halottá

Égből csapódnak a gránát-esőcseppek

Újak bukkannak fel sáros tócsa-mélyből

Aztán visszatűnnek oda, honnan lettek

Síkos, csúszós, latyak, nehéz sár bokáig

Beleálmodhat végtelen meséket

Most azt gondolja, csak egy délután ez

Pedig erre rímel, erre cseng az élet

Várfalvy Emőke: ÁLOMBUBORÉK

Forgács Szimóna illusztrációja

Öreg, szürke kabát úgy borul a tájra,

Tél puha, de hideg hófelhő gúnyája.

Lógnak rajta foszlott, sűrű, fehér ködök,

elszakadt, a meleg belőle kiszökött.

Tavasz mélyen alszik, színek még a földben,

nem virít a mező harsogó, friss zöldben,

pihennek a magok, Tavasz szenderegve,

tervezi, milyen lesz az év virágtrendje.

Szőrös szerzet sereg, gyomra igen sóvár,

ha felkelnek, vajon rájuk csupa jó vár?

Napsugárujj csikiz: hé, álomszuszékok!

Meleggel illannak álombuborékok.

Szabó Imola Julianna: ÁLMODNI MÉG

 

Illusztráció: Fricska Dorka

Milyen szép kék lett a szürke kabátom. Zsebembe bújtatom a tegnapot, hátha holnap már nem keresi senki sem. Elhagyni a szagokat. Házak tompa árnyékát, hegyek távoli ívét a városi zizegésben. Madaraknak fészkelek apró tojást, szivárványba kenek napsütést. Átvakít a házfalon a délelőtt. Ma még kicsit alszom. Ma még van kicsit miért.

A rajzot Lilus készítette :-)

 

Tóth Ágnes: TINTA-KÉK ÁLOM

Szepesi Szűcs Barbara illusztrációja

S ahogy rámhull

az álom,

csodálkozva

látom,

hogy tintásüvegek

hajóznak az égen,

illegnek-

billegnek

a szeszélyes

szélben.

Tintakék ködöt

szitálnak

a tájra.

Kék álom

borul

az iskolára.

Alszik a kréta,

Szunnyad a kék tábla,

bóbiskol a tanár 

kék cipőben állva.

sötétkék padokban

álmodik sok gyerek,

csak a csengő éber,

csilingelve nevet.

Leugrik a szegről,

jól megrázza magát,

riasztja álmából

az alvó iskolát.

Ébredezek én is,

és örömmel látom,

milyen szép kék lett

a szürke kabátom!

Szepesi Szűcs Barbara illusztrációja (Kolibri Kiadó)

Tasi Katalin: AZT A PIZSAMÁMAT

Rippl Renáta illusztrációja

Azt a pizsamámat szeretem a legjobban,

amelyik keresztben csíkos. 

Ha abban bújok ágyba,

olyan vagyok, mint az almás pite:

jó illatú, és körbeleng a melegség. 

Anyu elsimogatja rajtam a csíkokat, 

én meg csak szuszogok, mint a puhára sült alma:

süppedek le, meg föl, 

és várom, 

hogy hulljon rám az álom, 

mint a

por

cu

kor.

Rippl Renáta illusztrációja (Kolibri Kiadó)

ÁLOM-ÉBREDÉS beköszöntő

Lipovszky-Drescher Mária illusztrációja

Két végpont vagy két csomópont a létezés végtelen áramában. Kétféle létállapot. Egymásba érő és egymást átjáró minőségek. Szuperszimbólumok vagy inkább archetipikus alapminőségek. Nyár, ősz, tél, tavasz.

Tavasszal önkéntelenül nyújtózik bennünk valami. Megmozdul a csíra, a magból pedig csoda születik. Honnan tudják a magok, hogy mivé kell válniuk? Melyikük lesz kamilla, pillangóvirág és melyikük tölgyóriás?... Sohasem fogjuk megtudni. De mi magunk összefűzhetjük ujjainkat, egymásba kulcsolódhatunk, egyetlen mezei virágkoszorúba, ahogy itt alább majd a versek. Mi is eljutunk az alvástól, az álomtól az ébredésig, ébrenlétig és a virágzásig. Az utolsó hajtás a másik palánta első levélkéje lesz, és így tovább. Weöres-mester szavaival:

„Hosszú a virágfüzér,

kéztől kézig ér,

valamennyi kézen át

   kezdettől végig ér.”

Fűzzük hát most egybe együtt.

Virágzásban gazdag márciust kívánnak a tavaszvarázsló szerkesztő-padavanok:

Tasi Kata és Hétvári Andrea