KÖLCSEY FERENC: CSOLNAKON, azaz SZABÓ T. ANNA: ROSSZ NAGYON

Rossz nagyon

A suliban ültem,

dogám előtt,

kinéztem, és láttam

egy repülőt.

Ti bezzeg suhantok

föld s víz felett!

Bár lennék a gépen

fenn veletek!

A trópusra értek

órák alatt,

élvezni a télben

forró nyarat.

Én is úgy húznék már,

el innen, el,

ez a sok baromság

nem érdekel.

Bámulnám a strandon

a kék eget,

nem itt hóban-fagyban

törnék jeget.

Ott jó kedvvel kelnék,

fény sütne rám,

pálmák közt hevernék

nap nap után.

Szuper zene szólna

zöld fák közül,

sült ételek szaga

lengne körül.

Viszlát, suli, viszlát

dogák, padok,

várnak zenék, strandok,

srácok, csajok.

A suliban ülök

dogám előtt,

kinézek és látok

fenn repülőt.

Ti bezzeg suhantok

föld s víz felett!

Nem mehetek – mért is?

Itt gebedek.

            Csolnakon

     Ültem csolnakomban
Habzó vizen,
Hallék zúgni darvat
Röptébe fenn.
Röpűlsz égi vándor,
Föld s víz felett,
Vajha szállni tudnék
Én is veled!

     Indúltál keresni
Más jobb határt,
Langy tavaszt, virítót,
S tenyésző nyárt.
Én is, hajh, keresnék
Szállván veled,
Más boldog határon
Hű fedelet!

     Lelnék én tanyácskát,
És szép eget,
Hol telet ne látnék,
S búfelleget;
Hol teljes reménnyel,
Mint szivárvány,
Tűnne fel minden nap
Más nap után.

     S ott, hol esti szél leng
Zöld fák közűl,
Forrás ömledezne
Kunyhóm körűl.
Isten hozzád csolnak,
S te vészes part,
Hű kegyes nyit ott rám
Remegő kart.

     Ülök csolnakomban
Habzó vizen,
Hallok zúgni darvat
Röptébe fenn.
Röpűlj égi vándor
Föld s víz felett,
Sorsom, ah, nem adta
Szállnom veled!