Kiss Ottó
IVÁN ÖT
Ma pont ötéves lettem én,
tortát ehettem, s ettem én,
finom,
bírom.
Jövőre meg már hat leszek,
megint ilyenkor azt eszek,
kapok
hatot
gyertyából is, és fújhatok,
akár a mérges dúvadok,
a cél:
a szél.
Egy évre rá meg hét leszek,
addig tán nem is étkezek:
kivár
Iván.
Aztán meg sorban: nyolc, kilenc,
ha azt megérem, mit fizetsz?
Csakis
csokist!
Utána úgyis tíz leszek,
nem hámozok, nem hímezek:
az ám
a szám!
De hát ma még csak öt vagyok,
felülről néznek – ők nagyok –,
tekint-
ve kínt.
Ha tízből öt már van nekem,
hány öt kell még, hogy tíz legyen?
Arány-
talány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése