Dióringató amazonok

A következő párosunk a két dióringató amazon: Simon Réka Zsuzsanna és Csík Mónika. Chatről, e-mailből, fotókról, hallomásból már ismerték egymást korábbról, sőt, interjúztak is egymással több ízben, de a Személyes Nagy Találkozás nem jött össze. Pedig már egyszer majdnem könyvhéti apropóból Szegeden, aztán egyszer szintén majdnem Spanyolországban, de végül valahogy mégse. Sebaj! A virtuális kérdezzfeleleknek is megvan a varázsa. Úgy vándoroltak a bepötyögött kérdések Szabadka és Lleida között, miként a gondolat, csak a válaszok késlekedtek, miként a helyi vonatjáratok. Mónika újságírósan kíváncsi habitusához Réka babanevelő szétszórtsága kiválóan illett, így kettejük párbeszéde is csak kikerekedett a végére, akár egy jóféle fánk. Vagy dió.  Inkább dió – kevesebb a zsírtartalma, és a havi témához is illik. Nem mellesleg a diót el lehet ringatni, mint a bölcsőt, vagy a csípőt. Mindkettő csajos foglalatosság, s jellemzi hölgyeinket, ahogy a lenti párbeszéd is. Két amazon, két világ, két mosoly, két dió. Kopp-kopp! J

                                                                 ELSŐ MENET

Csík Mónika

Kérdez: Simon Réka Zsuzsanna (R)

Válaszol: Csík Mónika (M)

R: Gyerekkorodban volt képzeletbeli barátod? Ha igen, mesélj róla. Ha nem, milyen képzeletbeli barátot szerettél volna a gyerek Csík Móninak?

M: Nem volt képzeletbeli barátom, viszont léteztek aprócska „társalkodópartnereim": Mézes Medve, Csipogós Piroska, Frizurás Kacsa és Űrrobot. A gyerekszoba játékpolcán sorakoztak, és csak én tudtam őket megszólaltatni. Mindegyiküknek saját hangja volt és saját személyisége. Esőverte délutánokon, amikor nem lehetett odakinn futkározni, igazi szőnyegkalandokban vettünk részt, ők négyen, meg én.

R: Ha egy új ünnepet kellene a naptárba vésni, és megünnepelni, milyen ünnep lenne, és hogy ünnepelnéd? 

M: Szent Heverde még igazán beférne az ünnepnaptárba!  Ha például a balatoni halaknak lehet napjuk, akkor a Javíthatatlan Lustálkodóknak, azaz a JALUS-oknak is kellene egy saját ünnepnap. Én magam is JALUS vagyok, azaz lennék, lélekben legalábbis. A mindennapi lótifuti közepette sokszor mit nem adnék a kedvenc kanapémért, a kedvenc rettentőenpuha plédemért, a kedvenc macskás bögrémért telve kedvenc gyömbérteámmal, és mit nem adnék a láblógatásért, a bal- majd jobboldalon való, zsibbadásig tartó heverésért, a naaaaagy nyújtózkodásért. Ha egyszer lesz annyi időm, bizisten megalakítom a JALUS-ok társaságát, és Szent Heverde napon (lehetne mondjuk július elseje) közösen heverészhetnénk valami szép helyen limonádét szürcsölgetve. :)

 R: Mi a kedvenc sütid? Ide a receptjével, képet is mellékelve az elkészítési folyamatról :-)! (Cuki kötényes, nyakig lisztes fotók előnyben) 

M: Cuki, lisztes fotó helyett egy költői csavar: kedvenc receptem rímekbe, strófákba szedve már felkerült Gesztenyecsoda címmel a Cimbiblogra, ehol ni egy részlet belőle:

„Odahaza, nagyi pöttyös,

fortyogó fazekában

főzd porhanyós puhára

tíz-húsz gesztenyédet,

héja nélkül, persze,

ami ez esetben nem madár,

bár pontos j-vel írják,

de hogy ne zavarjalak össze,

gesztenyehéjra gondoltam,

nem valamiféle madár-szössze-

netre. He-he. Jó, mi?”

A teljes vers itt olvasható. A hozzá készült illusztra természetesen ide kívánkozik!

Péter László illusztrációja a Gesztenyecsoda című vershez

MÁSODIK MENET

Simon Réka Zsuzsanna

Kérdez: Csík Mónika (M)

Válaszol: Simon Réka Zsuzsanna (R)

M: Ha úgy alakulna, hogy saját magadat írnád bele egy mesédbe, milyen karakter lennél?  

R: Valószínűleg egy szereplőbe nem tudnám belegyúrni magam. De ha mégis erre vetemednék, akkor biztos, hogy egy  állandóan kotyogó, izgága, vigyorgó szörny lennék.

M: Készíts egy legfeljebb öt kurta mondatból álló kampánybeszédet kedvenc íród, költőd részére! :) 

R: Egyik nagy kedvencem Karácsony Benő. Íme egy neki szánt nem szokványos kampányszerű szöveg:

„Nincs szebb dolog a magánynál. Az ember hátbarúghatja az egész világot.” „A felhőt néző ember rossz ember nem lehet..” „A művészet lajhárjaiban és hétalvóiban mindig van valami szeretetreméltóság.”  „A gondolatok ritkán teremnek úgy, mint a sarkantyúvirág. Meg kell dolgozni érte, mint egy órabéres gépgyári munkásnak.” „… ha az embert már hárman is szeretik, ne panaszkodjék…”
Ha Önök is mélyen vallják e fenti sorokat, akkor hát időzzenek el az Új élet kapujában, olvassanak Pjotruskát a Napos oldalon, Utazzanak át a Szürke folyón Tavaszi Balladára ringatózva, majd töltsenek el egy nyári délutánt a régi Fehérvárt Lírával!

Simon Réka Zs: Ahány király, annyi mese

 M: Mi jut legelőbb eszedbe a következő kifejezések hallatán: KIRÁLY, PITYPANG, ERDŐ, TENGER, ÁFONYA, HISZTI? 

R: KIRÁLY – Mind közül a legszeretettebb, a hólakóké, akit annyira szeretnek az alattvalói, hogy amikor megfázik, egymás hátára állva, kicselezve a palota kapujának szomor-komor  őreit, elemózsiás kosárral másszák meg a kőfalat, hogy gondoskodhassanak az uralkodójukról.

PITYPANG – A szép szívű, bátor könyvmutatványosok jutnak az eszembe, a csapat, akikkel lassan öt éve, hogy gyerekkönyvekről írunk, együtt nevetünk, és sírunk is, ha kell.

ERDŐ – Színszőnyeg, barangolások, sok-sok út a lábunk alatt.

TENGER – Szenvedő, menekülő felnőttek és szomorú sorsú gyerekek, akik segítségre szorulnak és akiknek meleg otthonokban, biztonságban lenne a helyük.

ÁFONYA – Lekvár minden mennyiségben, lila bajusz.

HISZTI – Lélekben már készülünk rá, azt regélik, hamarosan közelről is megtapasztaljuk, milyen is az.

M: Melyek azok a dolgok, amelyek egy képzeletbeli bakancslistádra mindenképp felkerülnének?

R:

v     Utazni sokat, minél többet megmutatni Tasnak ebből a színes világból.

v     Mindenkivel, aki kedves a számunkra, együtt lenni sokszor sokáig.

v     Eljutni az Andok perui falvaiba. Vinni gyerekkönyveket, játékokat és mindent, amire az ott élő gyerekeknek szükségük van, és velük lenni.

v     Közös gyerekkönyv Gabriel Pachecóval.

v     Skóciában bandukolni.

v     Teázgatni egyszer Isabel Allendével.

v     Visszatérni Gdañskba a legszeretettebb csapattal: a volt tanítóképzős osztálytársaimmal.

v     Mesejátékokat, gyerekdarabokat írni és azokat színpadon viszontlátni.

v     Sokat lenni újra gyerekek között.

v     Kisebbségkutató intézetben dolgozni, azzal foglalkozni, amit rég csináltam.

M: Kérlek, oszd meg velünk legkedvesebb irodalmi idézetedet, kedves szövegrészletedet. 

R: Sok kedvenc van, ezekből kettő, sok szeretettel:

Kányádi Sándor: Sóhajtás  

Kútnak lenni volna jó

utas-itatónak

diófának vagy a fán

füttyentő rigónak.

Rigófüttynek volna jó,

lenni bár egy hangnak,

jönni-menni volna jó

akárcsak a harmat.                               

Dsida Jenő: Tündérmenet

A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat iszik.
Apró csillagos éjtündérek
a szívemet hozzád viszik.

Parányi szekérre fektetik,
pihék, mohák közé, puhán,
befödik zsenge nefelejccsel
s lehelnek rá éjfél után.

Húzzák lassú, nyüzsgő menetben
szemükben harmat, áhitat –
csigák s iszonyú nagy füvek közt,
a sárga holdvilág alatt.

Gyöngyösi Adrienn illusztrációja