 |
| Illusztráció: Dániel András |
A sötét lassan magába falta az eget. Lomhán és araszolva közeledni kezdett, mint egy alattomos bacilus, ami bebújik a test titkos üregeibe, és lelkesen nyammogni kezd ott legbelül. A Desszertkrumplik ismerték ezt a nyammogást, ezt a kimerítő és végzetes mannyogást. Reszkedtek tőle. Bár várták is. Tudták, hogy minden Desszertkrumpli egyszeri és megismételhetetlen végzete a szájon át érkezik el. Egy asztalnál, ahol a sötétnek nyelve és foga nő. És nem felejt el harapni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése