Mesehajtogató 1: Simon Réka Zsuzsanna

        

Illusztrátor: Piros Boróka 

– Hogy utálom a hétfőt meg a hétfői Habosvajkaramellás Desszertkrumplit! – dünnyögte az orra alatt Pirospopó, a páviánhad vezére a szomszéd ovi előtt elhaladva. – Még szerencse, hogy nem ebbe az oviba jártam.

– Hogy mit utálsz? – ugrott elé Leghosszabborrú.

– Nem kötöm az orrodra!

– Mit nem kötsz az orrára? – ugrott mögé Legnagyobbfülű.

– Ha nekem adod a táskarádiód, majd a füledbe súgom – mondta Pirospopó. – Most pedig hagyjatok, nincs időm felesleges csevegésre. Sietek.

– Jaj, azt nem adhatom neked csak úgy! – mondta Legnagyobbfülű.

– De cserélhetnétek. Te neki adod a zsebrádiód, ő neked adja azt a befőttesüveget, amit szorongat, hogy még csak azért se lássuk, mi van benne, és akkor megtudhatnánk, mit nem akar az orromra kötni – fordult Legnagyobbfülűhöz Leghosszabborrú.

– Egy befőttesüvegért a zsebrádióm? Most viccelsz? – kérdezte Legnagyobbfülű.

– Azt sem tudod, mi van az üvegében. Lehet, hogy valami kincs. Pirospopó, na, mutasd már, mi van az üvegedben! – lépkedett a páviánvezér mellett Leghosszabborrú.

– Látod, ezért lett ekkora orrod! Mert mindenbe beleütöd – húzta fel szemöldökét Pirospopó.

– Hö höhö höhöhö hííííííí! – fuldoklott a nevetéstől Legnagyobbfülű.

– Mit rötyörögsz, te fülek füle! Mit gondolsz, az talán véletlen, hogy neked ekkora a füled? – kérdezte sértődötten Leghosszabborrú.

– Most mit kötözködsz? Mindig ez van! Sosem tudunk így meg semmit, mert folyton kötözködsz! – fújtatott Legnagyobbfülű.

Leghosszabborrú meg felhúzta az orrát, puffogott, peffegett, hangosan berregett. Legnagyobbfülű befogta mindkét fülét, lehuppant a földre, és arra gondolt, de megenne most egy tál mutánsrépa-főzeléket.

A páviánhad vezére megállt egy pillanatra, végignézett rajtuk, kuncogott kicsit, aztán folytatta az útját. A Zöttyenpottyan tó partján látta meg a hadat.