Cenzúrázatlan változat!

2015. július 20.

Dóka Péter írói blogján feltűnik két titokzatos szuperhős.
Az író bejelentést tesz.
A szuperhősök kalandjaiból Máli Csaba rendező és grafikus közreműködésével rajzfilm készül.

2015. október 10.

A szuperhősök kalandjainak egy részlete megjelenik az Író Cimborák blogján.
Cenzúrázatlan (malac) változat, csak a blog olvasóinak!

Vajon mi lesz a következő lépés?

Máli Csaba figuratervei

Szupermalac és Űrpatkány

(részlet a regényből)

Cukibolygó 

Fáraó Kapitány szerint az űrhajó túl lassan vánszorgott, ezért megkérte Szupermalacot, hogy tolja meg egy kicsit. Ettől aztán olyan sebességre gyorsultak, hogy fél nap alatt elérték a galaxis szélét, és ott megpillantották az Androméda-ködöt. Ámulva nézték a csillagfényes, fehéren kavargó galaxist.

– Olyan étvágygerjesztő, akár egy tányér langyos tej! – suttogta Kleó. – Ide akarok költözni!

– Úgyis kezdtem elfáradni! – nyújtózott egyet Szupermalac. – Mikor eszünk?

            Fáraó Kapitány úgy tett, mintha nem hallaná a kérdés, csak szigorúan a galaxis felé mutatott.

Néhány órával később az űrhajó landolt a tizenhármas számú bolygón. Ez volt az egyetlen lakatlan égitest a galaxisban, persze nem véletlenül: olyan apró volt, hogy csupán egy kis ház fért el rajta, annak is lelógott a bolygóról az egyik fele. Némi vita után a házba csak Fáraó Kapitány és Kleó költözött be, Szupermalac és Űrpatkány kint aludtak a küszöbön. Az űrhajót vastag lánccal kötötték a bolygóhoz, hogy el ne kóboroljon.

– Ha majd híresek lesztek, veszünk egy nagyobb bolygót – magyarázta Fáraó Kapitány. – Most pedig Kleó varr nektek szuperhős-ruhát.

Így is lett: Kleó ügyes varrónő volt, és másnapra elkészültek a ruhák. Szupermalac vörös köpenyt kapott és hófehér felsőt, amin M betű díszelgett. Űrpatkánynak Kleó sárga pulóvert kötött, és hímzett rá egy nagy P betűt.

– Sajnos elfogyott az anyag! – sopánkodott Kleó. – Nadrágot már nem tudok varrni nektek.

– Semmi gond – legyintett Szupermalac. – Nem vagyunk szégyellősek.

Valójában attól félt, hogy nadrágban nagyobbnak látszana a hasa.

– Nahát! Ki ez a két daliás szuperhős? – kérdezte tréfálkozva Fáraó Kapitány.

Szupermalac és Űrpatkány sértődötten hallgatott. Egész nap korgott a hasuk, kopogott a szemük az éhségtől. Űrpatkány ki is jelentette:

– Fáraó, ha nem adsz enni rögtön, itt hagyunk!

– Hohó! – felelte mosolyogva a Kapitány. – Éppen most érkezett az első megbízás. Meg kell mentenetek a büdös Csillagpoliptól a Cukibolygót.

– Jól hangzik – mondta Szupermalac. – Induljunk. Ha nem adnak enni, legfeljebb majd megesszük a polipot. Annyira nem lehet büdös.

Űrpatkány felpattant Szupermalac hátára, és már repült is a két űrhős a Cukibolygó felé. Olyan gyorsan haladtak, hogy hirtelen sötét lett körülöttük: szokás szerint legyorsulták a fényt.

Űrpatkány egyszer csak elhúzta a száját.

– Mi ez a szag?

– Alighanem közeledünk – felelte Szupermalac.

Ebben a pillanatban meglátták a Csillagpolipot: hatalmas volt, meglepően zöld, és csápjai a rózsaszín Cukibolygó fölött tekeregtek.

A Cukibolygót csupa selymes bundájú, kifinomult lelkivilágú állat lakta: kecses őzek, rózsaszín masnis nyuszikák, bolyhos farkú mókusok, pislogó kiscicák és lila sörényes pónilovak. Amikor a két szuperhős landolt egy illatos lufikkal körbekerített mezőn, a sok kis állat kíváncsian köréjük sereglett. Valamennyien csillámporral díszített szagszűrő maszkot viseltek. Szupermalac és Űrpatkány megilletődve pislogtak.

– Hát ti meg kik vagytok? – kérdezte Cukinyúl csodálkozva.

– Galaktikus szuperhősök – felelte Űrpatkány. – Fáraó Kapitány ügynökségétől jöttünk. Mi fogunk megmenteni titeket a Csillagpoliptól.

A cuki állatok aranyosan néztek, és szóhoz sem jutottak.

– Azt írtuk, hogy cuki szuperhősöket szeretnénk – nyaukolta Cukicica, és sírva fakadt. 

Máli Csaba figuratervei (Az ördög a részletekben rejlik, nagyításért katt a képre.)

            A többi állat nem szólt semmit, csak olyan döbbenten nézte a két szuperhőst, hogy Szupermalacnak begörcsölt a gyomra, és muszáj volt pukkantania egyet.

– Broáf – mondta Cukicica, és elrohant.

– Nem akarom, hogy ők mentsenek meg – szipogta Cukinyúl.

– Sajnálom – motyogta Szupermalac. – Mi nem vagyunk cukik.

Űrpatkány olyan csúnyának érezte magát, mint még soha. Vissza akart mászni Szupermalac hátára, de akkor Cukipóni elszántan felkiáltott:

– Majd mi cukisítunk benneteket!

Mire hőseink feleszméltek, a cuki állatok rózsaszín masnis szalagot kötöttek Szupermalac farkára, és ügyesen körberajzolták a szemét, hogy nagyobbnak látsszon. Űrpatkány fejére göndör parókát ragasztottak, a bajuszát kipödörték és befeketítették, és rajzoltak neki szemöldököt is.

– Így sokkal jobb – mondta Cukipóni elégedetten. – Most már mehettek legyőzni a Csillagpolipot!

A két cukisított szuperhős akcióba lendült. Űrpatkány felmászott Szupermalac hátára, Szupermalac pedig szupersebességre kapcsolt, és felrepült egyenesen a Csillagpolip fejéhez. A két hős jól bírta a borzasztó szagot, elvégre egy baromfiudvarban nőttek fel.

– Mit keresel itt? – kérdezte Űrpatkány a Csillagpoliptól. – Miért nem hagyod békén a cuki állatokat?

– A lelkem mélyén én is cuki vagyok – felelte a Csillagpolip. – Szeretnék rózsavízben lubickolni, vidám dalocskákat énekelni, és ha megijednék, akkor úgy kiáltanék fel: „Piha!” De sajnos a valóságban egy nagy büdös polip vagyok. Ha már nem tartozhatom a cuki állatok közé, legalább messziről szeretném őket csodálni. Olyankor kecses virágszálnak érzem magam.

Elcsodálkozott a hallottakon a két hős. Visszatértek a Cukibolygóra, és ott elmesélték az állatoknak, milyen különös vágyai vannak a Csillagpolipnak. Ezen aztán az érzékeny lelkű állatok sírva fakadtak, Szupermalac és Űrpatkány alig tudták őket megvigasztalni.

– Megmondom nektek őszintén – szólalt meg Szupermalac –, én egyáltalán nem tudom, mi a megoldás.

– Én viszont igen! – mondta Űrpatkány. – Építek nektek egy ultrahiper szuperszonikus léghajót, azzal minden hónapban egyszer le tudjátok tisztítani a polipot, rózsavizet tudtok rá locsolni, és akkor ő is jókedvű lesz meg illatos, és cukinak fogja érezni magát, és akkor még a csápjain is lehet majd csúszdázni. És ha néha megijesztitek, persze csak egy kicsit, akkor azt fogja mondani, hogy: „Piha!” Na, mit szóltok?

– Nem lehetne inkább elzavarni? – kérdezte Cukimókus, ám Szupermalac szemrehányóan megrázta a fejét.

– Ez igazán nem volna cuki megoldás.

Erre aztán Cukimókus jól elszégyellte magát, meg a többi cuki állat is. Valójában azt szerették volna, ha a két szuperhős alaposan elpáholja a polipot, esetleg láncfűrésszel apró darabokra vágja, vagy valamilyen szörnyű fegyverrel atomjaira robbantja. De ezt nem merték kimondani, ezért inkább beleegyeztek, hogy cukisítják a polipot.

– A fizetséget viszont előre kérjük – közölte Szupermalac. – Mégpedig ennivaló formájában.

Miután a két űrhős teleette magát diétás kolbásszal, nyers salátával és fogyókúrás lekvárral, Űrpatkány három nap alatt megépítette a szuperszonikus léghajót, aztán újabb három nap alatt a kisállatok felékesítették cuki dolgokkal, és elnevezték Cukorhajónak. Végre kezdődhetett a nagy polipmosás! A művelet végén a büdös Csillagpolip olyan illatos és cuki lett, hogy sírva fakadt, és boldogan hüppögve köszönte meg Szupermalacnak és Űrpatkánynak a segítséget.

Cukibolygó lakói igyekeztek úgy tenni, mint akik nagyon hálásak a megmentőiknek. Egy vödör illatszert adtak nekik ajándékba, aztán pedig levetett maszkjaikkal integettek utánuk, amíg el nem tűntek a fekete űrben.

– Igazából nem sikerült őket cukisítani – sóhajtott fel Cukimókus.

– Bunkók voltak, és azok is maradtak – jegyezte meg Cukipóni.

– De azért egy kicsit aranyosak – tette hozzá a jólelkű Cukicica, és kergetni kezdett egy pillangót.

Máli Csaba figuratervei