Illusztráció: Carola Holland |
Éjszaka, nyitott ablaknál
Nem láthatom, de sejtem, érzem:
Nem láthatom, de sejtem, érzem:
őz álldogál az erdőszélen.
Ágak közt madarak pihennek,
a szentjánosok ünnepelnek
nyáréji rétemen.
Kövek lehűlnek, nehezülnek,
az éjszaka nem olyan fülledt.
A Hold az égi óceánból
világítótoronyként lángol.
Sok nyári éjszakám, szeretném,
hogy ilyen szép legyen.
Ima egy vonatúton
1
Hó borítja a tájat.
A háztetők puha kalapok.
Gyerekek szánkókon lovagolnak.
A hegyek teli csillogó hófénnyel,
a fák fésületlen ágakkal,
a kutak téli álommal…
Mások újságot olvasnak,
én a tájat olvasom.
2
A nap árnyékot vet,
s én neveket adok
az alakoknak, amik
megszületnek a fülkefalon.
3
Köszönöm, Atyám,
hogy örömöt
ültetsz a szívembe.
Az öröm
repkedő
virágszirom.
Kutatónap
Vannak napok, mikor
szívesen kutatok
a régi cuccaim közt.
Legókat keresek
a nagy kartondobozból,
kék, sárga, zöld színűt.
Építek belőlük
egy fantázialényt,
a neve: Líbel-lábal.
Aztán lapozgatok
a képeskönyveimben,
rajzokat olvasok.
Olyan jó így nekem.
Az idő mintha állna.
És örülök, csak úgy.
Vannak napok, mikor
szívesen átkutatom
minden fiókomat.
Találok dolgokat,
amiket elveszettnek
hittem, régóta már.
Köszönöm, Istenem,
a meglepetéseket,
a kutatónapot.
Séta közben
Eltelt egy óra, ugye könnyen?
Mi mindent leltél séta közben?
Cseresznyeág rajzolta árnyék,
zászlórúd, nyikorogva áll rég,
két sárga lepke szélforog,
pék kínál kenyérillatot,
folyó tükréből Nap kacsint,
autóbuszból valaki int,
kutyaugatást hoz a szellő –
találkozást a bárányfelhő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése