 |
| Illusztráció: Horváth Ildi |
Szemölcs City olyan volt, mint akik benne éltek. A sötét,
vedlett utcákon üres hamburgeres zacskókat és zörgő kólás dobozokat görgetett a
szél. Egy-egy nyiszlett, mégis acsargó eb morgott az utcasarkokon az arra
járókra. Hatalmas, rozsdás páncélozott járművek dübörögtek el néha a kietlen
sugárutakon, irtóztató füstfelhőt eregetve.
Szemölcs Cityt igazság szerint
kihalófélben volt. Két fontos épületben zajlott az élet: Lézerék
főhadiszállásán, a Pokol Hotelban, és a Horrorlaborban, ahol Koponya
vezérletével zajlottak a kísérletek a nap huszonnégy órájában.
Lézer idegesen járt fel alá a
Pokol Hotel elnöki lakosztályában, míg Rozsdás Lakat folyamatosan Koponyát
hívta mobilon, vajon halad-e a zsenisejtek kitenyésztésével. Odaküldték
Tragacsot is, aki valaha költő volt, de miután egy dalnokversenyen az Anyám
kutyja című verset sajátjaként akarta elszavalni, elkergették. Bosszút forralt
az egész emberiség ellen, és boldogan segédkezett Koponyának, mert azt hitte,
ha belőle is zseni lesz, végre zseniális verseket szerezhet, és ezt fogják
tanulni a világ összes iskoláiban a 3. osztályosok. Addig is, hogy amúgy
meglévő tehetsége ne vesszen kárba, átkokat és áldásokat költött Lézerék
számára, mikor mire volt szükség. Mellesleg nemrégiben belekezdett egy,
körülbelül tizennyolcezer sorosra tervezett eposzba, amiben a Homo Gonosz
történetét óhajtotta feldolgozni, kezdve onnan, hogy megszületik az emberi
kiteljesedését elhozó Lézer.
A tanácskozás tehát Lézer,
Rozsdás Lakat, Büfé, az örökké éhes menzafelügyelő és egy valahai futballbíró, Kátrány között
zajlott. Kátrány akkor bukott meg, amikor a Harci Lónak csapatát 94-0-re verte
a sokkal esélytelenebb Csúzli Akadémia, ám kiderült, hogy a csúzlisok egy
vadonatúj, huszonnégy karátos aranysíppal
vesztegették meg Kátrányt, akinek gyengéje volt a nemesfém.
Most is iszonyú erővel fújt a
sípjába: trrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr!
− Mi a bánat van már? − rebbent
fel Lézer, akit teljesen lefoglaltak a gondolatai, miképp kaparintsa meg a
zsenisejtállományt, ami által a világ ura lehet.
− Bedobás! − kiáltotta Kátrány.
− Miféle bedobás? − rivallt rá
Rozsdás Lakat.
− Bedobok egy nagy ötletet! −
felelte széles vigyorral Kátrány.
− Mi a csudát?
− Rendeljünk pár óriáshambit! −
társult be Büfé az ötletelésbe.
− Menjél már, most zabáltál meg
egy fél vagon popcornt! − nézett Büfére lesújtóan Lézer. − Halljuk, Kátrány, mi
az a fenomenális ötlet, amit be akarsz dobni?
− Ha Koponya nem találja fel a
zsenisejteket a kémkedőcsőben, nem lesz más választás, hogy focinyelven
szóljak, mint a szöktetés.
− És hogy gondolod mégis?
− A Csodazsenik közül, legalább
az egyiket elraboljuk.
Büfé csatlakozott a tervhez:
− És vele együtt a kajáját is!
Kátrány belefújt a sípba.
− Elég! − kiáltotta Lézer. −
Megsüketülök ettől az örökös fütyüléstől.
− Nem jó ötlet, főnök? − hökkent
meg Kátrány. − A Leo gyerekre gondoltam. Imádja a focit.
− Mi a fenét imád rajta? Sok
bolond szalad a labda után, aztán, ha utolérték, megint elrúgják.
Kátrány szájából kiesett a síp.
− De főnök, ez ennél sokkal
bonyolultabb, hogy azt ne mondjam...
− Ne mondd! − morogta Rozsdás
Lakat, aki nem szerette, ha a beosztottai többet beszélnek, mint ő.
− Hagyjad, hadd dadogja már el −
intette le a helyettesét Lézer. − Hogyan rabolod el a kiscsávót?
− Hát... odamegyek...
− Még szép, hogy nem maradsz itt!
− mordult közbe mégis Rozsdás Lakat.
− Szóval... odamegyek...
− És eszel egy nagy adag sült
krumplit kepácssal!
− Kecsap, te tökkelütött!
− Az mindegy, csak sok legyen!
− Beszélj már! −
türelmetlenkedett Lézer.
− Odamegyek...
− Már háromszor odamentél!
− És azt mondom neki, hogy a
Barcelonától jövök, és pont ilyen gyerek futballzsenikre vadászok, mint ő.
− És? Szerinted ezt beveszi? −
töprengett Lézer.
− Mért ne? Tudod, hogy van ez. A
legképtelenebb vágyaikra kell hatni. Ha valaki a Barcelonában akar focizni, és
csak álmodozik róla, azt kell neki mondani: gyere, öcskös, csak téged várnak a
Barcában. Aztán majd én jól idehozom! − kiáltotta Kátrány, és akkorát fújt a
sípba, hogy Lézer mindkét fülét be kellett fogja.
Rozsdás Lakat levette a
szemüvegét, és olyan erővel kezdte el rágni a szárát, mintha ott helyben el
akarná fogyasztani az egészet.
− Ez nem fog menni − ellenkezett.
− Ezek nem hülyegyerekek. Nem arról van szó, hogy ők a Csodazsenik? Majd pont
Kátrányról fogja elhinni, hogy a Barcelonától jött, mi?
− Elmegyek, veszek magamnak egy
vörös-kék csíkos mezt, meg a kölöknek is egy kisebbet, ami rajta van, hogy
Messi.
− Messzi még az ebédidő? − kapta
fel a fejét Büfé.
− Büfé számára extra gyorsan
szükség lenne a zsenisejtekre! − csattant fel Lézer. − Ej, hát ez a Koponya
semmire sem használható! Kap egy napot, különben lépnünk kell!
Erre Kátrány megint belefújt a
sípjába, amitől megremegtek a Pokol Hotel legelegánsabb lakosztályának falai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése