Tóth Ágnes: A titokzatos esőjelző

Visky Ruth-Boglár rajza

Ha behunyom a szemem, újra látom a szürke kőlapokkal borított  teret, a mellette lejtő macskaköves utcát és az öreg házat, amelyben laktunk, és aminek hűvös, boltíves kapualjában a zöldre festett padon, minden délután Vilma néni üldögélt kötögetve.

Apró termetű, fehér kontyoskás öregasszony volt. Férjét és fiát örvény nyelte el a Sebes-Körösön, ladikostul. Nehéz évek köszöntöttek az özvegyre. Papírokat és rongyokat gyűjtött, amiket aztán valahol eladott. Néhanapján a téren keresztül vágva, kopott zománcú ételhordót cipelve karikázott hazafelé két kis görbe lábán, legtöbbször savanyúkáposzta szagot eregetve maga mögött, mint egy láthatatlan büdös felhőt. Ebéd után pedig a kapualji kispadon üldögélve kötögetett valamit, ami napról napra jobban hasonlított Afrika földrajzi alakjára. Meg-megszólította az előtte elhaladó embereket, akiknek elmesélte az ő furcsa álmait, és tenyérből is  jósolt azoknak, akik elég bolondok voltak, hogy higgyenek neki. Dilisnek tartottuk, és a háta mögött sokat csúfoltuk a gyerekekkel. Az egyik nyári vakációnk elviselhetetlen kánikulába fulladt. Olyan volt a város, mint egy hatalmas katlan, amiben mi fődögéltünk, az ég pedig hatalmas kék fedőként nehezedett ránk. Már a kapualj sem bizonyult hűvösnek, mert a fullasztó meleg beszorult oda is. Marcsi, Szomszédjóska meg én a pincébe menekültünk, ahol a hűvös, dohos szagba fűrészpor fanyar illata keveredett. Az apró vasrácsos pinceablakon kukucskáltunk kifele. Onnan ráláttunk a térre. A remegő levegőben tátogva totyogó galambokra, a sétáló  szerelmespárokra, akik titkos csókokat váltottak, és a tér közepén álló virággruppra, melyben lekonyult virágok ájuldoztak.

A hírekben a kiszáradt kukoricáról beszéltek, meg arról, hogy a szarvasmarha állományt megtizedelte a szárazság, mert a Bărăgánon kiszáradtak a kutak. – A legmodernebb műholdak előrejelzései szerint nem lesz eső még egy hónapig, - ijesztgettek a meteorólógusok.

– Már pedig eső lesz pár órán belül – jelentette be Vilma néni, és többször megmasszírozta a tarkóját.

– Dehogy lesz, – nevettek a szomszédok – hiszen hallhatta a hírekben, hogy tovább tart a szárazság.

– Ki van zárva – sipította az öreglány. – Zúg a fülem. Márpedig ha zúgni kezd, akkor pár órán belül itt az eső. Megmondtam menyasszony koromban is, hogy ne tartsuk az esküvőt az udvaron, mert zúg a fülem, de nem hallgattak rám, el is mosta a lagzit a vihar. Az uramnak is hiába mondtam most hat éve, hogy ne menjenek a fiúval halászni, mert vihar lesz, nem hallgatott rám, és mi lett a vége? Na? Hát odalettek. Belefulladtak a vízbe. Úgy, hogy hinnetek kell nekem, mert azt mondom, eső lesz! Punktum. 

Szomszédjóska, aki már nagy kamasznak számított mellettünk, mindezeket hallva a sarki telefonfülkéből felhívta a rádió stúdióját, és közölte, hogy pár órán belül eső lesz. Biztos forrásból tudja, ugyanis egy titkos jeladó rendszer jelzi az esőt, és erre mérget lehet venni. Jelentsék be máris a hírekben. Alex Popovics, a főszerkesztő elküldte barátunkat a fészkes fenébe, és lecsapta a kagylót.  

Másfél óra múlva szél kerekedett, és az udvar közepén bóbiskoló vén diófa ágait csavargatni kezdte. Leszaggatta a szárítókötélről az ingeket, amelyek fehér sirályokként repültek át a háztető felett, ki a térre.

Mogorva felhők parkoltak a Nap elé, és egyre gyűltek, tornyosultak, ellepve az eget. Távolról tompa dörgés hallatszott, és a nyakunkba zúdult az áldott eső. A föld percek alatt elnyelte, mint részeges öreg matróz a rumját. Még két napig esett kisebb-nagyobb megszakításokkal. A madarak és az emberek magukhoz tértek, a kerek virágágyásban a virágok kiegyenesedtek, és színesen pompáztak. Vilma nénit a lakók tortával ünnepelték. Nagy rangra emelkedett esőjóslatával. Meg is fogadtuk, hogy többet nem csúfoljuk. Mindenki vidám volt, csak Alex Popovics, a rádió főszerkesztője járt-kelt savanyú képpel át téren, és a mai napig nem jött rá, honnan tudta az ismeretlen telefonáló, hogy pár órán belül eső lesz.

***

A szerzők különféle írói/költői játékok közül válogathattak az augusztusi témához (nagyrészük Lukácsy András Kiment a ház az ablakon... Költészet és játék című könyvéből származik).  

Tóth Ágnes előre megadott hat szóból írt történetet (tér, kánikula, eső, pad, kapualj, utca). A szavakat Mándy Iván Locsolókocsijából halászta a játékot javasló szerkesztő. 

A játék tetszőleges számú megadott szóvak játszható, és akár "élőben" is, azaz: valaki elkezd mesélni, a hallgatóság vagy a játékvezető olykor bemond egy-egy szót, amit a mesélőnek bele kell szőnie a történetbe.