Hétvári Andrea és Miklya Zsolt versei

Hétvári Andrea és Miklya Zsolt alábbi verseinek László Noémi Csendkirály című, ugyancsak alább olvasható verse volt a kiindulópontjuk.

Kettévágott vers

Játékosok száma: kettő + egy játékvezető

A játék leírása:

A játékvezető kiválaszt egy verset, és azt függőlegesen, középen kettévágja. Az egyik felét odaadja az egyik játékosnak, a másik felét a másik játékosnak. A játékosok egyénileg kiegészítik a fél-verset anélkül, hogy ismernék a másik felét. Ha elkészültek, elolvassák egymás írását és az eredetit is.

(Forrás: Lukácsy András: Kiment a háza az ablakon... Költészet és játék. Gondolat Könyvkiadó, 1981.)

-------------------------------------------------------------------------

László Noémi: Csendkirály

Aki hallgat, elmehetne

puha fűbe gesztenyének,

loboghatna, mint a kelme,

lebeghetne, mint az ének.

Aki hallgat, dióhéjjal

föld homlokán kopogtathat.

Szélparipán égre nyargal,

messze ellát, aki hallgat.

(In: László Noémi: Labdarózsa. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2010)

Moldován Mária illusztrációja

Hétvári Andrea verse

Aki hallgat szélzúgásban

puha fűbe lépve csendben,

loboghatna szerenádban,

lebeghetne szerelemben.

Aki hallgat csigaházban,

föld homlokán majd megérik.

Szélparipán nyargalászva

messze ellát föl az égig.

                                                                             

Perger Zsófia illusztrációja

Miklya Zsolt variációi

Unkanóta

Sárga unka elmehetne

barna burku gesztenyének,

gyűrődhetne, mint a kelme,

szárnyalhatna, mint az ének.

Ágon ülve dióhéjjal

ablakomon kopogtathat.

Unkanóta égre nyargal,

lenn meg unja, aki hallgat.

Unkanaptár

Szól az unka, ha megunta, elmehetne

szúrós burkú, fényes kedvű gesztenyének,

gyűrődve is szélre kelne, mint a kelme,

fáradtan is mocorogna, mint az ének.

Ágon ülve, kucorodva, dióhéjjal

minden reggel ablakomon kopogtathat.

Megvárhatja, míg a nappal égre nyargal,

vágtat estig, s holdra ébred, aki hallgat.

Unkamunka

Szól az unka, kell a munka – elmehetne

gyerekekre felvigyázó gesztenyének,

egész nap csak gyűrődhetne, mint a kelme,

estére meg elfáradna, mint az ének.

Éjszaka meg ágon ülve dióhéjjal

szél hajtotta ütemeket kopogtathat.

Lesheti, hogy ki az, aki égre nyargal,

várhatja, hogy kifizeti, aki hallgat.