Oldalak

2015. május 6., szerda

Copf

- Hát te? Állj meg, hallod? Hozzád beszélek. Hogy néz ki a hajad?

- Ne kiabálj már, nyugalom. Levágattam. Egy picit.

- De így nem tudsz majd copfot csinálni. Olyan szép hajad volt, ezt minek kellett… ?

- Jajj, ne kezd már! Szerintem nagyon menő. Miért? Nem tetszik? Amúgy is, mindenkinek ilyen van.

- Persze, mert ha ők a kútba ugranak, akkor te is! Most mit bámulsz?! Nem tetszik, nem fogom azt mondani, hogy igen, amikor nem. Egy lánynak legyen hosszú haja.

- Jajj, de most komolyan, kin látsz hosszú hajat? Mindenkinek rövid van. Különben is, szerintem egész jól néz ki.

- De miért csináltad? Nem hiszem el, hogy csak divatból. És miért nem szóltál? Elvittelek volna az én fodrászomhoz, az talán nem szúrja így el.


- Mondtam már, nekem tetszik.

- Még mindig nem mondtad el, minek csináltad. Kinek akartál tetszeni?

- Jajj, senkinek. Csak muszáj volt változtatnom.

- Hogyhogy? Ezelőtt nem vett észre? Ezerszer mondtam már, ne fuss olyan busz után, ami nem vesz föl.

- Tudom, tudom, de ő annyira más. És ő, ő olyan tökéletes és én meg… nézz rám, ráadásul most még a hajam is. Jajj, anya, én olyan szerencsétlen vagyok!

- Jó, bőgni azért nem kell. Hagyd már abba, na… szép vagy így is. Kiemeli a szemed, és látszik, milyen szép formájú arcod van. Fel is lehet tupírozni, majd segítek.

- Na, persze. Sose vagy itthon, mindig csak dolgozol. Lassan halálra dolgozod magad.

- Nem is igaz, nem dolgozom magam halálra, lesz időm foglalkozni vele. Különben is, pikk-pakk megvan, csak a fésűvel megtúrjuk egy kicsit, aztán lakk, és kész.

- Lakk? Az is kell?

- Igen, azt minden reggel kell. Legalább tíz perc reggelente.

- De hiszen amikor reggel felkelek, te már sose vagy itthon..

- Hát, most majd nem megyek el, mielőtt felkelsz, hanem megvárlak. Azon a pár percen nem múlik semmi, és meg tudunk inni egy kávét is együtt, miközben csinálom a hajad.

- Nocsak, csak egy új frizurára volt szükségem, hogy foglalkozz velem. Ha előbb tudtam volna..

- Ne gonoszkodj, eddig se azért mentem el korán, mert… mindegy. Ahogy nézem, egyre jobban tetszik ez a haj, olyan kis vagány vagy vele. Szerintem ezt nem csak én fogom észrevenni, elhiszed? Na, gyere ide, összetúrom egy kicsit, hogy ne legyen olyan szopott gombóc fejed.

Kalapos Éva Veronika, író
Wojciechowski Patrícia, Szombathely, Bolyai Gimnázium, 11/C

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése