Miklya-Vásárhelyi. A herceg 55

Miklya Zsolt
 A herceg 55 

           „Verset formálok, semmiről” 
                      Guillaume de Poitiers 

Versem ma sem szól semmiről,
egy játékmackó el­, kidől,
aztán csak fel, a fal felől
   se kép, se hang.
Nem veszi kézbe cseppnyi girl.
   Halkul a lant.

Játszottam húron, idegen,
sosem hagytalak hidegen,
   bár settenkedve
hidakon vonzott a mély.
Maradtam élő, idegen,
   szűrt szenvedély.

Fogak közt szűrném nyomtalan
a szót, nem ily bizonytalan,
herceggúnyából nőtt alany
   módjára rótt,
soron kívül haszontalan
   magánvalót.


A dal azt súgja: „Megcsalál.”
Biztos rémhelyzet, megtalál
a lopakodó rím: halál.
   Reménytelen.
Nem tudod, igaz vagy, vagy ál.
   Kísért a nem.

Bár lehetnék igen, igen.
Rád pillantanék sebtiben,
s míg felhúrozva vár szívem,
   azt mondanám:
„El vagyok veszve, azt hiszem.”
   Ismer a szám.

Rabod voltam, titkod talán,
sosem tengődtem hajdinán,
de érted azt is vállalám,
   bolond valék:
a szívem égett hajdanán.
   Ma nyelvem ég.

Dúdolnék mondhatatlanul,
mint aki tud, bár nem tanul,
mint akit látogat az Úr,
   nem prédikál.
Vízből bort, borból szótlanul
   vizet csinál.

Vers: Miklya Zsolt, író, költő
Illusztáció: Vásárhelyi Balázs, Szombathely, Bolyai Gimnázium, 11/C

Boldog névnapot, Miklya Zsolt!