Heréden innen, Sonkádon túl,
elmentem Beled erdejébe,
mesék voltak ott megkötözve,
eloldottam hát egy cifrát,
elmesélek most egy kurtát:
Pú, a babrababos, hagymázós,
gyakori, óriás selyemsutty
egy napon úgy maradt bezárva,
Hiába tekergett, s hiába
a szélhajtó fahéj, csak nem nyílt
a gazda fara - ej micsoda rettenet,
így volt hidd el, így ha mondom,
hogy a nagy Pú szedli lett.
Lassú kínban, alfarvámon
órákon át ácsorgott,
így hát Pú, a nagy selyemsutty,
szomorában így morgott:
„Gazda fara, nyílj szavamra,
rabságomból netovább,
vitorlázni a misztrállal
engedj engem hamarább!”
S láss csodát, a puffancs gazda
hátvágányát megvakarva
akkora bumszlit szellentett,
így volt hidd el, így ha mondom,
hogy a nagy Pú szmájli lett.
Pú kínjait versbe szedte: Magolcsay Nagy Gábor, költő
Képbe zárta: Neumüller Olivér, Szombathely, Bolyai Gimnázium, 11/C
Gábornak boldog névnapot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése