| Keresték reggel óta, de szobájának
Rejtekéből sokáig nem érkezett válasz. Anya kezdett először aggódni rajta, a szigorú szülők fegyelmével, készakarva. „Vakarcsnak neveztek, Hát világgá megyek.” „Világgá megyek, ha kell, És senki sem érti meg.” A padlásra bújt hajnalok hajnalán, oda, Ahol nem találják majd meg soha. De a padlás sem volt otthonos, Csak poros, csak csupa lim-lomos. Mindenhol a felnőttség nyoma, Selejtes öltönyök, kalapok, nyakkendők otthona. Rajzolni kezdett unalmában egy Meg még egy pálcikaembert. Szeme előtt a papírlap Épp hogy életre nem kelt. Akkor már kicsit egyedül is volt, Akkor már kicsit félt is. Míg aztán elaludt, álmában Szerető szülőkről álmodott. A pálcikaemberek pedig életre keltek. Tinkó Máté , író, költő |
Elbújtam kora reggel és szobámnak
Mélyéről órákig nem adtam semmi választ. Anya hadd kezdjen majd csak aggódni rajtam, szigorúnak tetsző fegyelemmel, nem-akarva. „Vakarcsnak neveztem, Világgá ne menjen!” „Ám, ha az kell, legyen, Hogy megértsed, Kincsem…” A padlásra bújtam hajnalok hajnalán, Ahol nem talál meg apám-anyám. De a padlás nem lesz otthonos, Örökké csak poros, csupa lim-lomos. Mindenhol a felnőttek nyoma, Kopottas kalapok, nyakkendők s a múltnak otthona. Rajzolni kezdtem unalmamban egy Meg még egy pálcikaembert. Szemem előtt a papírlap Életre és létre kelt Akkor már kicsit egyedül voltam, Akkor már kicsit fenn voltam a Holdban. Hol aztán szerető szülőkkel Játszottam és éltem boldogan. A pálcikaemberek pedig körtáncot roptak. Weeber Anna (11.C) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése