 |
| Dániel András Imikéje :) |
Kedves Imikém,
Én is Imikém. Bár nem ezért írok. Vagyis lehet, hogy ezért. Nekem is van egy kalitkám, reggeli ébredésnek hívják, és kávéval szoktam beolajozni az agytekervényeim. Titkon madárnak képzelem magam, de mégiscsak nyúlnak csavaroztak. Sok köztünk a hasonlóság, Imikém. Itt nem dió van, hanem tégla, de itt sem nagyobb a világ, csak a képzelet növeszti egyre nagyobbra. A gonoszos játék nekem sem megy valami vérszemesen, de hintázni különösen szeretek a délutáni fényszálakon. Imikém, de jó lenne egyszer csak úgy elnyikorogni egy napot, csak úgy, közösen. Feldobnék a sparheltre egy lábost, és csak várnánk amíg felmelegszik a füle. Vagy elengednék a friss nyári éjszakák illatát, van egy doboznyi szag-befőttem.
Imikém, egészen jó felhúzhatós bádognyúlnak lenni. Van eleje és vége a napnak, és még az öregedés is máshogy látszik rajtam. Pedig lassan eszeget ez a puhaszájú rozsda. Azt mondja, hogy nyramm-nyramm. Egy csavar mint száz, holnap lesz a születésnapom. Egyszer van az évben ez a nap (szerencsére!). Arra gondoltam, hogy meghívnálak magamhoz. Eljönnél? Lesz itt még pár barátom. A fogatlan róka és Ede, a kekszidomár és Lekka, a szitakötő. Sütök láthatatlan tortát majd, van egy olvashatatlanul jó receptem, és frittyantok hozzá szódás szörpöt is. Imikém, jó lenne ha eljönnél, és meghúznád a logó fülem.
Várlak, dióbeles szeretettel:
egy Imikém, a másik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése