Csík Mónika
Gesztenyecsoda
Gombóc Artúrnak szíves
figyelmébe, utalásképpen,
hogy az új évben ne
csak csokievésen törje a fejét
Gyűjts össze tíz-húsz gesztenyét.
Veheted boltból,
piaci pultról,
Piaci Lujza
pöttöm pultjáról,
vagy koala-fürgén
mászhatsz fára,
körte- vagy alma-,
ó, Szent Eukaliptusz,
dehogy körte- vagy alma-,
gesztenyefára, gesztenyefa
legcsúcsára mássz,
ott tömhetsz két zsebre
tíz-húsz, tüsökkabátba
bújó gömbölydedséget.
Odahaza, nagyi pöttyös,
fortyogó fazekában
főzd porhanyós puhára
tíz-húsz gesztenyédet,
héja nélkül, persze,
ami ez esetben nem madár,
bár pontos j-vel írják,
de hogy ne zavarjalak össze,
gesztenyehéjra gondoltam,
nem valamiféle madár-szössze-
netre. He-he. Jó, mi?
Össze-szössze. Hogy kerül
efféle maflaság egy sima
gesztenyepüré-receptbe?
Jogos a kérdés.
A válaszom: miért ne?
A főzés vicctől viccesül.
Lükéskedéstől lesz minden
konyhai munka édes
krémeshez hasonló kellemetesség.
Na tessék!
Újabb szótekerítés, ragkanyarítás,
a receptet kellene előbb befejezni.
Rendi. Tehát törd puhára tíz-húsz
immár mezítelen gesztenyédet,
pottyants közé maroknyi mazsolát,
némi cukrot, kavard össze. Ennyi.
Ja, ne felejts el végül némi
tejszínhabot a tetejére kenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése