Kedves manók!
Már csak egyetlen egyet kell aludni karácsonyig! Mennyire durván izgi már?! Azt hiszem egyébként, hogy öregszem. Most, hogy harmadikos lettem, talán most értettem meg először igazán, miről szól ez a vers: „Tudni azt, / hogy majd délután / Emesénél leszek, / sokszor ugyanolyan jó érzés, / mint délután Emesénél lenni.” Úgy megszerettem az advent napjait, heteit! Olyan jó készülni és várni, várni, de valahogy nem úgy várni már, mint amikor kicsi voltam… Varázslatos időszak volt, kicsit szinte kár, hogy vége. Persze most is elég király napok jönnek, haha…
Csodálkoztok, hogy írok? November elmúltával tényleg nem sok szó szokott esni rólatok. De most kivételesen szeretném rendesen megköszönni nektek az adventi kalendáriumot. Minden reggel kis miniünnep volt, ahogy nyitottam a dobozkákat, ahogy a kis lüke tesómnak segítettem megkeresni az aznapi ablakot, és tök menő, hogy nekem már verseket is hoztatok, nem csak nasit, köszi! Piszkosul jófejek vagytok! Na jó, komolyan, tisztára meghatódom már itt a végén… De úgyse tudok aludni, túlságosan izgulok, meg most ahogy visszagondoltam… Na jó. Szóval tényleg. Köszi. És boldog karácsonyt nektek is!
Luca
(Ja, és kúl volt a tizenharmadikai dupla vers!)
A levelet lejegyezte: Rét Viki
(az idézet: Kiss Ottó)
(csokinyom: Szabó Imola Julianna)
nagyobb képért katt ide:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése