Hol a karácsony?

Koppány Csenge

Hol a karácsony?

Gondolkodom, hol a karácsony. A fehér hóban? Ja, akkor a németeknek sok van belőle, nekünk meg csak a szutyok marad, mint a fociban. A kezemben langyosodó sörben? Nem, bár a színe stimmel, arany is meg csillogós, ha nem innék minden este talán különleges is lenne. A tinilányok mély értelmű karácsonyi posztjaiban? Hát, annál a csokinyuszi is jobbakat mondana. A műanyag díszekben? Rakat arany-árú festett ping-pong labda. A fenyő illatában? Ha nem műfenyőm lenne a rettentő környezettudatosság meg a takarítás miatt, talán tudnám. Akkor hol van? Az ajándékokban? Azokat már egy hete feladtam a postán, és a sorban állástól csak rohadt ideges lettem, nem átszellemült. Akkor? A pulykában? Az akciós combban nem volt. A szaloncukorban? Nem vettem, egy embernek húsz deka is sok. Ott porosodna februárig.

Jól tudom, hol a karácsony. Benned, ahogy fél csíkos zokniban rohansz a fához, anyukád frissen mosott hajának illatában, a nagypapád csillagszóróért való rajongásában, meg a mamád frissen sült bejglijében. A nevetésben, amikor, rájövünk, hogy ugyanolyan hátizsákot vettünk egymásnak a nagypapáddal, és a kihívó tekintetben, amit anyukád az új piros blúzában küld felém. A hirtelen fulladozó kacagásban, amikor meglátjuk, hogy két kézzel tömöd magadba a süteményeket. A dallamban, amit együtt éneklünk. A nappaliban, ahol a fenyő körül, matracokon, egymásba karolva alszunk el. A jóllakott szuszogásod hangjában.

Tudom, hol a karácsony. Elvitted magaddal.

Kép: Metzing Eszter