A karácsony ünnepében az a szép, hogy amíg készülünk rá, sok meglepetés érhet bennünket. Ebben az időszakban gyakrabban előfordulhat, hogy angyalokkal találkozunk, és magunk is angyallá válunk mások számára. Velem is ez történt, amikor karácsony előtt néhány héttel egy győri nyomda pénztáránál álltam sorba.
− Tud itt valaki szépen írni? –
kérdezte egy néni a sorban.
A nevében csodálatos írást
sejtető cég főnöke próbálta neki elmagyarázni, hogy karácsonyi üdvözlőlapja nem
fér bele a nyomtatójukba…
− De én nem nyomtatásról
beszélek, hanem kézírásról! – válaszolta a néni.
Valaha szépen írt, de már remeg a
keze.
A főnök széttárta a karját és
csóválta a fejét. Sajnos ebben nem tudnak segíteni. A munkatársak profik
szövegszerkesztésben, de olvashatóan egyikük sem tud írni. Állítólag a felesége
egyszer megpróbálta, de kudarcot vallott. Sajnálja…
− Én tudok írni! – szólaltam meg
félszegen.
A sorban minden szem értetlenül
rám szegeződött, mintha valami csodálatos képesség birtokában lennék, amely
nekik nem adatott meg.
− Szívesen megírom a karácsonyi
jókívánságát annak, akit szeret.
− Megfizetem! – hálálkodott a
néni.
Megbeszéltünk egy találkozót és a
töltőtollammal megírtam a képeslapjára azt a néhány szívhez szóló mondatot.
Természetesen fizetség nélkül.
Másnap eljött a munkahelyemre egy
apró ajándékcsomaggal, benne két patinás töltőtollal, mellette egy írással,
amely mintegy igazolása annak, milyen eszmei értékük van ezeknek a tollaknak.
Elmondta, hogy sokáig Bécsben dogozott a Szovjetunió ENSZ-nagykövetének özvegyénél.
Az egykori diplomata felesége ezt a két tollat ajándékozta neki azzal, hogy férje,
Lurie úr, a 60-as években ezekkel a tollakkal írta alá a nemzetközi
dokumentumokat. Úgy érzi, hogy ezen túl nálam lesznek a legméltóbb helyen. Ezt
az ajándékot nem lehetett visszautasítani.
Nem akarok idegen tollakkal
dicsekedni, sokkal inkább hálát adni! A fent leírtak alapján bőven van miért.
De az ünnep eljöttével most elsősorban azért, mert karácsony csodájában
bármelyikünkkel különös dolgok történhetnek… Figyeljünk csak oda egy kicsit
jobban!
Menyes Gyula
evangélikus lelkész
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése