Kedves Takács Ferenc a Rókagomba utcából!
El sem hiszem, Ferikém, hogy végre, annyi év után újra írtál
nekem! Ha tudnád, mennyit keresgéltem annak idején a leveled! Még most is magam
előtt látom a szépen kanyarított verébfej- betűidet. De hogy megértsd, mi is
történt, kezdem a legelején, amikor is kezembe vettem azt a kis pacákkal
tarkított, piros borítékot. Még egy kis rénszarvast is rajzoltál a hátuljára,
igaz, a manók erősködtek, hogy az nem is rénszarvas, hanem antilop. Leültem hát
kopott, bélelt fotelembe, egy kupac nevemre szóló levéllel, hogy átolvassam,
feljegyezzem, kinek, hol, milyen kívánságát kell teljesítenem. A tied volt az
utolsó a kupacban.
Az eredeti Mikulás-levél Simon Réka Zsuzsanna és Egri Mónika jóvoltából
El is kezdtem, sikerült is kibogarásznom az első fél
mondatot az elkenődött papíron, de kissé nehezen ment, és a többi levél, amit
korábban olvastam, olyan hosszú listákat tartalmazott, hogy belefáradtam a
jegyzetelésbe, és elszunyókáltam a fotelemben, kezemben a leveleddel. Álmomban
különös zajokat véltem hallani, de azt gondoltam, természetes, hogy Mikulás
lévén ilyen zajosakat álmodok. Amikor felébredtem, a levélnek híre-pora sem
volt. A manókat is összecsődítettem, segítsenek megkeresni, de a szobámban
sehol sem találtuk. Ilyen sosem esett meg velem, így nagyon elkeseredtem, és
már azt hittem, csak álmodtam a verébfej-betűkkel írt, pacákkal díszített
leveled, amikor a rénszarvas gondozó főmanó, levegő után kapkodva, berontott a
szobámba. Elmesélte, hogy a rénszarvasok aklát tisztogatta, amikor egy darab
piros, kissé pacás papírt látott kilógni Rudolf, a híres piros orrú rénszarvas –
mit rénszarvas, inkább rémszarvas! – szája sarkából. Odalépett hozzá és
rákérdezett, mi az a szájában. Erre Rudolf, a rének rémje, nagyot nyelt, és
hanyagul, széles vigyorral csak annyit mondott: semmi. Így hát a mai napig is
azt sejtjük, bár sosem vallotta be, hogy Rudolf, a borstörő, piros orrú a
felelős a leveled eltűntetéséért. Lehet, hogy szerette a pacáid ízét, és
elengedhetetlen vágyat érzett, hogy megdézsmálja a leveled. Mivel olvasni
akkortájt még nem tudott, főleg nem verébfej-betűket, gyanítom, hogy a
mesekönyv, narancs, az alma és a kötött sapka az ő műve lehetett. Ezzel akart
téged kiengesztelni.
Ma a tények elé állítom ezt a rénfajzatot, lássuk, mit szól
majd a történtekhez, bevallja-e ennyi év után rémséges tettét. Addig is,
Ferikém, a megszokott módon tisztítsd, szépítsd a csizmádat! A szabály még
mindig ugyanaz: leskelődni tilos! Tessék korán ágyba bújni! Az ezüst színű
lendkerekes repülőgép most készül, hamarosan csomagoljuk.
Köszönöm a gyönyörű leveled, a megelőlegezett bizalmat.
Köszönöm, hogy ennyi év után is hiszel még bennem a történtek ellenére.
Kellemes nyugdíjas éveket kívánok szeretettel,
Mikulás
Lappföld, 2014. december
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése