Októberi esőcseppek – A búcsú

Egri Mónika

Most, hogy az utolsó ajánló is megjelent – még díjat is osztottunk –, és az októberi helyett immár novemberi esőcseppek szaporáznak a szürke felhőkdunnákkal takart égboltról, eljött a búcsú ideje.

Miközben a valódi, nedves, már-már könnycseppnek ható eső szaporán gyűlik az út széli vájatokban, a járda egyenetlenségeiben tócsává, egy kicsit a mi szívünk is szomorú.

De az arcunk nevet, hiszen Rét Viki szerkesztőtársammal sok, néha édes, néha keserű, vicces-bosszankodós, sírós-nevetős, egyszerű és töprengő pillanatot éltünk meg az ajánlók szerkesztése, publikálása közben.

Most november második felére átadjuk a stafétát a decemberi szerkesztőknek.

Mi pedig köszönjük, hogy olvastatok és írtatok!

Köszönjük az ajánlott szerzőknek és illusztrátoroknak, hogy megírták a könyveket, a kiadóknak, hogy kiadták, gondozták őket, hisznek bennük. Külön köszönjük, hogy figyeltek ránk, és kivétel nélkül mindannyian megosztották az ehavi bejegyzéseinket.

Mire ezt megírtam, odakint pocsolyává híztak a szorgalmasan hulló esőcseppek, húzzunk tehát esőkabátot, gumicsizmát. Gyertek velünk búcsúzóul egy utolsót önfeledten a pocsolyában ugrálni, hogy nevetéstől piros arccal várhassuk együtt a Mikulást és a Karácsonyt!

Szeretettel:

Németh Eszter

Végül, de nem utolsó sorban, köszönöm Rét Vikinek, alias Piros Tollnak, a szövegeink nyelvi szerkesztőjének a munkáját, figyelmét, segítségét a magam, az olvasók és a Cimborák nevében is! 

Ill, Egri Mónika