Nem a Mikulás, hanem Szusi apó

Azt kérdezed, hogy miért sétál a szakállas bácsi ennek a könyvnek a borítóján? Mert róla szól a könyv. Ezért rajzolták rá. Szusi apó erdőt jár, az a címe, és egy Kiss Ottó nevű bácsi írta. Hogy neki van-e szakálla? Nem, neki nincsen, szakálla Szusi apónak van, az övé viszont, mint látod, szép hosszú és fehér. Hogy olyan, mint a Mikulásé? Igen, kicsit talán hasonlít, de ő nem a Mikulás, hanem Szusi apó, egy bölcs mester, aki nagyon szeret sétálni az erdőben. Nem, nem husi, hanem Szusi, szövel. Tehát ez az apóka sétál az erdőben, és közben mindenfélén gondolkozik. Például min? Hát, például az életén, hogy miféle dolgok történtek vele gyerekkora óta, meg efféléken. Hogy te is szoktál gondolni arra, ami régen történt veled? Persze, de te még csak óvodás vagy, Szusi apó meg öreg, ezért vele már nagyon sok dolog történt életében. Bőven van hát min gondolkoznia séta közben. De, jól mondom: Szusi. Az egy japán étel, ilyen kicsi tekercsek, rizsből meg zöldségekből és tengeri herkentyűkből. Róla kapta a nevét Szusi apó. Tudom, hogy te se a zöldséget, se a tengeri herkentyűket nem szereted, de ha felnősz, lehet, hogy majd fogod. Hidd el. Jó, akkor nem. Csokiszusi? Nem, olyan biztos, hogy nem létezik. Hogy miért nem találja fel Szusi apó a csokiszusit? Hát, ez nincs benne a könyvben, de talán azért, mert az nem lenne finom. Képzeld el, csoki rizzsel… A tejberizs? Hogy arra anya kakaót szór, és finom? Jó, de a szusi teljesen más. Egyszer majd megkóstoljuk, rendben? Nem, ha nem akarod, akkor persze nem kell, ne hisztizz.
Na, szóval, sétál az erdőben ez a Szusi apó, és mindenféle okosokon töri a fejét… Mert ő egy öreg bölcs. Nem, nem ez a foglalkozása. Vagyis hát… szóval, nyugdíjban van, nem kell már dolgoznia, és ráér az ilyesmire. Elköltözött a városból az erdőbe, és ezzel tölti a napjait. Sétál és töpreng. Aztán a bölcs dolgokat, amik eszébe jutnak, elmeséli az embereknek. Hogy ez jó-e? Jó, persze. Így olyanok is megtudják ezeket, akiknek nem szoktak effélék az eszükbe jutni. Nem azért, mert buták, csak mert nem olyan öregek és bölcsek, mint Szusi apó. Hogy mi is bölcsek leszünk-e, amikor megöregszünk? Talán. Majd meglátjuk… Nem, dehogy, nem lesz muszáj az erdőbe költözni öregkorunkban. Például itt van nagypapa, ő is öreg, mégsem lakik az erdőben. Szusi apó azért költözött oda, mert ehhez volt kedve. Mert szereti a természetet. Látod, itt, ezen az oldalon is nézegeti a virágokat meg a bogarakat. Ahogy mi is szoktuk, amikor kirándulni megyünk. Farkasok? Nem, azok nincsenek arrafelé. Persze, a farkasok is erdőben laknak, de biztos egy másikban. Hogy mi lenne, ha Szusi apó mégis találkozna egy farkassal? Nem tudom, talán felhívná a vadászt, hogy jöjjön segíteni. Nézd csak, azon a képen van is a kezében egy mobiltelefon. Szerinted az ilyen öreg, szakállas bácsiknak nem is lehet telefonja? Miért ne lehetne? Például nagypapának is van, és látod, Szusi apónak is. Igaz, nagypapának nincs szakálla, de ennek semmi köze a telefonhoz… Nem, amikor kisgyerek volt, Szusi apónak sem volt. Tudod, akkoriban még nem is volt feltalálva a mobiltelefon. Nézd, ezen a képen, ez itt egy utcai telefonfülke. Ilyenekből telefonáltak régen az emberek. Bedobtak egy pénzérmét, és akkor fel tudták hívni azt, akivel beszélni akartak. Már ha épp nem volt rossz a telefon. Bizony, ennek itt, a képen be van törve az üvege, meg letépték a kagylóját. Sajnos időnként előfordult: buta emberek tönkretették ezeket a telefonokat. Hogy ki az a kisgyerek ott a fülke ablakában? Az Szusi apó gyerekkorában. Azért van az utcán, mert szeretné megtudni, laknak-e háziállatok a városban. Őket keresi. Igen, egyedül, mert se a nagypapája, se az apukája, se az anyukája nem ért rá.
Látod, itt kérdezi őket, de mindannyian épp valami mást csinálnak. Valami felnőtteset. A könyvben az van, hogy kicsi korában Szusi apó falun lakott a szüleivel, volt ott cicája, kecskéje meg malaca is. Csak aztán felköltöztek a városba, és a kis Szusi apónak egy idő után hiányozni kezdtek az állatai… Hogy a cicájának mi volt a neve? Misó. A malacának, ennek a rózsaszínnek? Neki is Misó. Meg, képzeld el, a kecskéjének is. Ez azért volt, mert a kedvenc mesekönyve egy Misó nevű pingvinről szólt, ezért aztán az összes állatát így nevezte el. Igen, ez nagyon vicces. Hogy még vannak-e ilyen viccesek ebben a könyvben? Olyan viccesek, amin nagyokat nevetünk, meg csapkodjuk a térdünket, olyanok nincsenek, inkább komoly-viccesek vannak, amiken egyszerre lehet gondolkozni is meg mosolyogni is. Ez egy ilyen komoly-vicces könyv. Figyelj, ha tele van a szád csokival, nem érteni, amit mondasz. Azt kérdezed, hogy talált-e a kicsi Szusi apó háziállatokat a városban? Nem, sajnos nem talált. Viszont később, amikor megnőtt, talált egy feleséget magának. Nézd, itt vannak, ezen a képen, a fiatal Szusi apó meg a felesége, Szusi anyó. Összedugják az orrukat, mert nagyon szeretik egymást. Szerinted olyan az orruk, mint Pinokkióé? A Baranyai András bácsi, aki a képeket készítette ebbe a könyvbe, szeret mókás orrokat rajzolni az embereknek. Meg mókás mindenféléket, igen. Ez itt például a fiatal Szusi apó, ahogy a japán étteremben szusit készít. Látod? Mint valami japán harcos, úgy csapkod a szusiszeletelő kardjával, vagy mijével. Ebben az étteremben találkozott a felségével, aztán lettek gyerekeik, három is, ide vannak rajzolva, nézd. Igen, nagyon cukik. Vagy inkább aranyosak. Az óvodában tanultad ezt a cukizást? Na, szóval közben Szusi apó elfáradt, és leült a fűbe, hogy pihenjen egy kicsit. Hogy a gondolkozástól fáradt-e el? Szerintem inkább a sétától. Bár a gondolkozástól is el lehet fáradni, nagyon is. Igen, az ott a képen egy cigisdoboz. A fűben találta Szusi apó. Nem, ő nem cigarettázik, ezt valaki más dobta el, biztos egy kiránduló. Hogy attól felgyullad az erdő? Azért egyetlen cigitől talán nem. Jó, akkor igen. De ebben a könyvben mégsem. Ezért nem is hívja Szusi apó a tűzoltókat. Bár ha akarná, se tudná, mert nem működik a telefonja. Azért, mert ott, ahol most üldögél, nincsen térerő. Emlékszel, múltkor az Irénkééktől mi sem tudtuk felhívni Anyut. Hogy most szomorú-e Szusi apó? Kicsit igen, mert rájött, hogy nem tud felállni a földről, és örülne, ha segítséget hívhatna telefonon. Nem, nem beteg, csak öreg, és fáj a dereka. Tudod, ahogy a nagyinak is szokott. Hogy a végén valaki segít-e neki? Hát, az a vicc, hogy ez nincs benne a könyvben. A történet végén Szusi apó ott ül az erdőben, és várja, hogy mi lesz. Hogy ez egyáltalán nem vicces, hanem szomorú? Szerinted ezért ez a sok feketeség itt, a könyv végén? Úgy gondolom, az inkább olyasmi… mint mondjuk éjszaka az ég. Tudod, amikor felnézel, és mindenfele csillagok vannak. Vagy mint amikor behunyod a szemed és szálldos ott bent összevissza az a sok fényes kis bigyó. Hogy azok tündérek? Igen, lehet. Szerintem itt a Szusi apó gondolatai repdesnek körbe-körbe. Halak, szusik meg egy öreg madár, látod? Rájuk gondol ott a fűben ülve. A madár olyan öreg, mint Szusi apó. Meg itt van ő is, kisgyerekkorában és később, amikor szakács lett. És itt van a Misó nevű kecske is. Igen, úgy látszik, gondolatban még őt is meg tudja találni. Persze, ne félj, biztos segítségére siet valaki Szusi apónak az erdőben. Szól róla egy másik könyv is, abban felutazik Budapestre, úgyhogy a végén mindenképp fel tudott állni a földről. Majd legközelebb azt a másik könyvet is végignézegetjük, igen. Hogy te is szeretnél segíteni neki? Most? Figyelj, most nem érünk rá, hogy kimenjünk az erdőbe, mert el kell hoznunk Micit a bölcsiből. Ha rángatsz, akkor is. De, biztos, hogy egyszer majd találkozol vele. Tudod, sok-sok Szusi apó van a világban, és mindnek fáj a dereka. Hogy te ennek a Szusi apónak akarsz segíteni, nem másiknak? Most azonnal? Mondtam, hogy azt nem lehet. Jó, rendben, akkor a hétvégén. Szusi apó megvár, biztosan. Ígérem. De most igyekezzünk! Tudod, először Micin kell segítenünk. Ha nem érünk oda érte időben, ő is egyedül marad a bölcsiben, mint az erdőben Szusi apó. És akkor ő is szomorú lesz. Persze, hozhatod te a könyvet. De most aztán szedjük a lábunkat, mert lekéssük a buszt!

Dániel András

Kiss Ottó: Szusi apó erdőt jár
Móra, 2013.
Baranyai (b) András illusztrációival