Bolyongás a lila ködben

Anne Pikkov illusztrációival

Nagyon kedvelem a királylányos történeteket, és azok összes csatolmányát, az öreg királytól kezdve a tűzokádó sárkányon át egészen a bibircsókos vén banyáig. És kiváló szórakozást ígér, ha ezek a meghitt ismerősök új, ráadásul lila (és semmiképp nem rózsaszín) köntösben vonulnak fel. Egyébként még így is eléggé ismerősnek tűnnek, néha egyenesen kényelmetlenül ismerősnek. És pont emiatt kedveltem meg nagyon ezt a könyvet.

Királylányok, királyfiak, sárkányok, varázslók és óriások – ráadásul mindnek kiforrott személyisége van! – keresik a párjukat Dóka Péter könyvében, kilenc, letehetetlenül izgalmas mesén keresztül.

De előre szólok: ingoványos talajon járunk! Zavarba ejtő érzelmi expedíció ez, ahol bármelyik bokorból elénk toppanhat egy váratlan tragédia vagy egy nem egészen rózsaszín végkifejlet. És mégis… Jómagam a harmadik történet tájékán kezdtem gyanút fogni, hogy itt nem csak meséket olvasok, sőt, ebben a lila ködben szinte tudományos pontossággal kirajzolódnak a szerelem jellegzetes erővonalai, első látásra logikátlan törvényszerűségei.

Aztán már megfontoltabban olvastam a könyvet. Egy-két mese is elegendő egy napra, hiszen a teljes érzelmi spektrumon nem lehet csak úgy végigszáguldani, ahogy a Lila királylány meg a Fekete Lovag teszi a borítón. Ezeket a meséket közel kell engedni, kicsit el kell bennük tévedni, és akkor feltárul különleges mélységük. Mert akad a mesék között néhány szívderítő, de szívszorító, sőt szívfacsaró is. És ha már itt tartunk: felfoghatjuk ezeket a történeteket különleges szerelmi görbe (vagy egyenes) tükörként is. Gyanítom, hogy beléjük pillantva mindenki találhat legalább egy olyat (elbűvölőt és/vagy kijózanítót), amelyik valahogy nagyon szíven üti.

Mindezek mellett pedig kijut a humorból, a nevetésből is bőven: ugyan ki ne zárna a szívébe egy iszákos, pálinkafüggő sárkányt, egy uralkodásra teljesen alkalmatlan királyfit vagy egy olyan királylányt, aki minden randijáról elkésik, hiszen álmodozás közben csak úgy repül az idő! Nagy kedvencem volt a Könyveskút is, ahonnan az unatkozó óriáslány kétnaponta felhúz magának egy olvasmányt, főleg szerelmeset persze. Aztán, ahogy az már lenni szokott, a könyvek romlásba is viszik szegényt…

A kisebb gyerekek számára az ismerős szereplők szokatlan kalandjai ígérnek remek szórakozást, de én leginkább kamaszkortól ajánlanám a könyvet, olyan olvasóknak, akik a szerelmet már nem csak hallomásból ismerik, sőt, akár túl vannak az első csalódás keserűségén is. És meggyőződésem, hogy a felnőtt olvasók is bátran bolyonghatnak ebben a titokzatos lila ködben, ahol időről időre a legkeményebb realitásba ütköznek majd.

Kertész Erzsi